Nyár a tavaszban

Borognós napokon jól esik egy kis melegre, fényre gondolni, s jönnek az ízek is hozzá. Nem is kell sok minden, csupán néhány zöldség. Ezen felbuzdulva hónom alá csaptam Nagylábat, s bevásároltunk. Paradicsom, cukkini, tortellini került a kosárba, majd közösen elkészítettük ezt a végtelenül egyszerű, nyarat idéző vacsorát.

 

 

Tortellini sült zöldségekkel

 

1 cs tortellini (mi sonkást vettünk, de teljesen mindegy)

6 db nagy paradicsom

2 db kisebb cukkini

4-5 gerezd fokhagyma

só

bors

2 ek olívaolaj

 

A zöldségeket nagyobb darabokra vágtuk, a fokhagymát felszeleteltük, só, bors, s végül az olívaolaj került a tepsibe, majd alaposan összekevertük. Fedetlenül 200 fokos sütőben nagyjából 40 perc alatt elkészült. Közben kifőztük a tortellinit.

 

 

A sütőből kivéve kanállal összenyomkodtam az elkészült ételt, a felét a tortellinire öntöttem, a másik felét lefagasztottam.

 

 

A fagyasztott adagot egy héttel később pirítóssal megettük.

 

Próbálják ki! Ha másért nem, mert hidegben, esőben jól esik, ha a sülő zöldségek édeskés illata betölti a lakást.

Erdőmester fagyi

Apukám kedvenc fagyija az erdőmester. Nagyon régen nem lehet már kapni, vagy ha igen, akkor valami vacak porból gyártott műízű trutymóról beszélhetünk csupán. 

Felvettem a kapcsolatot egy híres vidéki cukrásszal, akihez nagyon gyakran jártunk gyerekkoromban, míg hazajártam, s most is, ha az illetékes városba megyünk a családhoz látogatóba. Szerettem volna kérni a mestertől egy egész keverésnyit ebből a hideg édességből, mert apukámnak szántam karácsonyi ajándék gyanánt. Mint megtudtam, nem gyártanak hozzá alapanyagot, de sajnálja, hogy nincs, mert sokan keresik. Végtelenül kedves volt, s megbeszéltük, hogy mindketten utánajárunk hogyan lehetne alapanyagot beszerezni.

Kedves Olvasó, vajon tudja e, hogy az erdőmester fagyi valójában a szagos mügéből készül? Ez a növény hazánkban is megnő, méghozzá vadon. Az erdőmester kifejezést németből vettük át, ahol ennek az illatos növénynek a népi neve a Waldmeister. 

Sok oldalt, gyártót végignéztem, leveleztem, telefonáltam, s megpróbáltam Németországból, vagy Ausztriából hozatni legalább szirupot - sikertelenül.

Egy év kutakodás után a barátnőm Münchenből hozott nekem Waldmeister szirupot, amit szörpként is fogyasztanak Németországban. Így tehát el tudtam készíteni apukámnak a fagylaltot.

Erdőmester fagylalt

3 egész tojás

2 tojás sárgája

10 dkg méz

1 vaniliarúd kikapart belseje (vagy egy tk vanilia aroma)

5 dl tejszin
 2,5 dl Waldmeister szirup

A tojásokat a mézzel, vaníliával gőz felett, habverővel addig kell vertem, míg habos, világos, krémszerű lett. Miután kihűlt, a felvert tejszínhez kevertem. Ez maga az alap fagylalt volna, ám, ha gyümölcsöket tesznek bele, még 11 dkg cukrot is keverjenek hozzá. Ebben az esetben a szirup olyan édes volt, hogy szükségtelen lett volna a cukrot is beletenni. Dobozokba tettem és betettem a mélyhűtőbe. Nem kevergettem semennyit, hagytam, hogy megfagyjon. 

Igazi krémes, ízes fagylalt lett belőle. Apukám nagyon boldog volt!
Próbálják ki! 

Hidegben egy tál forró leves...

Gyerekkoromban nem szerettem a  leveseket. Pedig szombat kivételével minden nap volt. Nagyszüleim, szüleim, s ezáltal mi is a klasszikus menüsort követtük, azaz hétfőn a vasárnapi maradékot ettük, kedden és csütörtökön leves és tészta, szerdán és pénteken leves és főzelék, szombaton egytálétel, vasárnap húsleves és hús körettel. 

Szegény édesanyám ha tudná, hogy utáltam ezeket a leveseket. Mindnek ugyanolyan íze volt. Persze nem, de valahogy mégis olyan monotonnak tűnt. Hozzáteszem gyerekként.

Aztán koleszos lettem, s miután magamról kellett gondoskodni, előtérbe kerültek az - aki engem olvas, már ismeri a kifejezést - "egytál levesek", amikhez gyorsan összedobtam palacsintát, buktát, pogácsát, kakaós csigát, mikor milyen kedvem volt, illetve ahogy időm engedte. A képen csupán egy pohár csokipuding készült mellé.

Ahogy egyre több tájegységről szereztem barátokat, bővült a megismert levesféleségek köre, s jöttek a kedvencek. Ilyen a mai bejegyzésben sorra kerülő tárkonyos csirkeragu leves is. Nem tudom megunni, s szerencsére Nagyláb is rajong a levesekért. Ilyen változékony időben pedig jól is esik egy tál meleg leves.

Tárkonyos raguleves

1 csirkemell (természetesen csontosból is lehet készíteni, Nagyláb miatt én ezt választottam)

1 nagy fej vöröshagyma

2 szál sárgarépa

1 szál petrezselyem gyökér

20 dkg zöldborsó

2,5 dl tejföl

1 csapott ek liszt

1 tk pirospaprika

só

bors

1 tk tárkony (lehet több is)

1 ek zsiradék (pl.: repceolaj, kókuszzsír)

A vöröshagymát felaprítottam, a húst felkockáztam, a gyökereket felkarikáztam (kicsit vastagabbra érdemes hagyni). 

A hagymát a zsiradékon megpirítottam, megsóztam, majd rádobtam a húst is. Mikor kissé megpirult, jöhettek a karikázott zöldségek, amiket szintén pirítottam kicsit, majd elkevertem pirospaprikával és felöntöttem vízzel. 

Mikor a répák majdnem teljesen megfőttek, beletettem a zöldborsót és a borsot is.

A tejfölt elkevertem liszttel, majd a tűzről lehúzott levesbe kevertem. Végül megszórtam a tárkonnyal.

Egyet rottyan és kész is! Próbálják ki!

Az ősz íze, avagy az almakompót

Amikor elérkezik az almaszezon - az igazi, nem az "almás pités", akkor nálam beköszönt az ősz. Főleg, mikor a piacon járva az a különleges, fanyar, végtelenül fűszeres illat csapja meg az orrom, amit a birsalma áraszt magából. 

Szüleimnek nagy kertje van, tele almafával, amik a téli tárolásra máshogy reagálnak. Amint betakarítják a termést, nagy mennyiségű gyümölcs kerül a kis kamrámba. Akinek ilyennel volt már dolga, tudja, hogy hiába eszik minden nap napi ötször gyümölcsöt, egy része biztosan romlásnak indul. Ekkor érdemes elővenni a régi a receptet, a kompótét. Én is így tettem.

A kompótot nagyon sok ételhez lehet fogyasztani: húsokhoz savanyúság helyett - nálunk ez nem volt divat, de szeretem -, császármorzsához, vagy akár magában. Mi ez utóbbit részesítjük előnyben. Nagylábnak nem tudok annyit adni, ami elég volna neki. Ráadásul az a jó, hogy 3-4 darab almából is el lehet készíteni, nem kell nagy mennyiségben gondolkozni, így olcsóbb, s nem kell kidobnunk semmit sem.

Almakompót

4 db alma
1 citrom
3 ek cukor
1.tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szegfűszeg
1 liter víz

Vizet töltök egy fazékba, majd az almákat meghámozom, cikkekre vágom, aztán a megmosott citromot félbevágom, a felét kifacsarom, levét gyorsan az almákra öntöm, hogy fehérek maradjanak, a másik felét felkarikázva, héjastól a vízbe dobom. Beleteszem a fűszereket és kb. fél óra alatt készre főzöm. Nem szoktam fedőt és nagy lángot használni, mert egy másodperc alatt szétfő az alma.
A fűszerek arányát mindenki változtassa ízlése szerint.

Hidegen, melegen, bárhogyan.. Őszi estén, gyertyafényben, gyapjúzokniban, térdet felhúzva egy jó könyv mellett jobb társaságot el sem tudnék képzelni! Próbálják ki.

Citromos csirke, avagy a tökéletes búcsúvacsora

Márciustól októberig bizony sok víz lefolyt a Dunán. Mindenkivel előfordult már, hogy nem tudott írni, vagy nem azt látta a kamerán keresztül, amit látni, de legfőképp láttatni szeretett volna, s olyankor jönnie kell egy rövidebb-hossszabb szünetnek. Velem is ez történt. A bejegyzés apropóját adó vacsora egy életszakasz lezárására készült. Szépen szerettem volna búcsúzni, legalábbis finoman... 

Csirke citromos-mustáros-mézes pácban sajtos brokkoli pürével

60 dkg csirkemell

2 ek mustár

3 ek méz

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

só

2 ek olívaolaj a sütéshez

50 dkg brokkoli

fél natúr tömlős sajt

só

fokhagymás só

0,5 dl főzővíz

A csirkemellet felszeleteltem, de nem túl vékonyra, mert grillre készült. Megsóztam, majd egy tálba téve rászórtam a citromhéjat, meglocsoltam a lével, s kanalaztam hozzá a többi ízesítőt. Alaposan belemasszíroztam a pácot a húsdarabokba, majd másfél órára betettem a hűtőszekrénybe, hogy az ízek összeérjenek.

A brokkolit rózsákra szedtem, megfőztem sós vízben, majd leöntöttem a főzővizet ügyelve arra, hogy körülbelül egy deciliternyit hagyjak a lábosban. Botmixerrel összeturmixoltam a zöldséget, majd rányomtam a fél adag sajtkrémet, végül fokhagymás sóval ízesítettem és kihabosítottam a pürét.

Grill serpenyőbe 2 ek olívaolajon kisütöttem a csirkét. Nem szabad túlsütni, mert kiszárad. 

Ha egyszerű és gyors ételre vágynak (hiszen a pác előző este is elkészíthető, s csak jobban átjárják az ízek a húst, ha egy napot pihen), próbálják ki, érdemes!

Ui: Múzs, Isten veled! :(

Túrós batyu

Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy imádom az "egytál" leveseket. A jó, kiadós, tápláló, mégis zöldségekkel teli, tejfölös, vagy tejszínes változatokat. Télen is jól esik, mert megmelenget, nyáron pedig úgysem vágyik nagy dolgokra az ember egy meleg napon. Egy szó, mind száz - oda vagyok értük. Ezekhez azonban mindig dukál valamiféle sütemény, leginkább kelt tésztából, de egy gyors palacsinta is megteszi alkalomadtán. A hűtőben bevetésre készen ott lapult egy fél kiló túró, így adta magát a második fogás, azaz a batyu.

Őszintén szólva az alap recept Limarától származik, csak egy keveset változtattam rajta. Az eredetit ITT olvashatják. Én igyekszem kevesebb fehér lisztet használni, emiatt teljes kiőrlésű liszttel kevertem, s kihagytam a búzadarát is.

Túrós batyu a'la Zsená

38 dkg teljes kiőrlésű liszt

22 dkg sima liszt

3.5 dl tej

1 tojás

1 kk só

2 ek cukor

8 dkg olvasztott vaj

2,5-3 dkg élesztő

töltelék:

50 dkg tehéntúró

2 tojás sárgája

4 ek cukor

1 cs. vaníliás cukor

1 citrom héja és leve

10 dkg mazsola

2 tojás fehérje felverve

1 tojás a kenéshez

Bevallom, én is a kenyérsütőt használtam dagasztásra. A vajat az elején nem kell beletenni. Ha nagyon száraznak tűnik a tészta, egy kis vizet érdemes még utána önteni, a teljes kiőrlésű liszt ugyanis több vizet vesz fel, mint a sima liszt. 10 perc múlva a vajat is hozzá lehet önteni. A gép meg is kelesztette nekem a tésztát. Közben összeállítottam a tölteléket ügyelve arra, hogy csak az utolsó pillanatban forgassam bele óvatosan a felvert tojáshabot a túrós keverékbe.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A megkelt tésztát félujjnyi vastagra nyújtottam, 10 cm-es téglalapokat hasítottam belőle, s egyenletesen elosztottam a  tölteléket a részeken. Behajtottam a 4 csücsköt, tekertem rajta egyet, majd 20 perc pihentetés után lekentem a tojással. Sütőpapírral bélelt tepsiben körülbelül 20 perc alatt készre sütöttem. 

Tökéletes lett, még másnap is finom volt, javaslom, próbálják ki!

Ui: megsütöttem ám, csak a végeredményről már nem született rögzített képes verzió...

Ami kimaradt

Kedves Olvasó! Sok mindent készítettem, sokakról nincs kép, néhány apróságot mégis megosztanék most. 

Elmúlt pár szülinap, s  ízre ugyan - a megajándékozottak véleményét közlöm - kiváló édességek készültek, de én a formákkal egyáltalán nem voltam megelégedve.

Apukámnak elkészítettem életem első dobos tortáját, ami isteni lett, de a tetején a mázat még gyakorolnom kell. A receptet pótlom, sajnos elkevertem valahová, de amint meglesz, megtalálható lesz itt a BK-n.

Készítenem kellett egy mazsola nélküli oroszkrém tortát - jajj, istenem, milyen az ! - egy vízeséses témában. Ezzel sem voltam formailag elégedett. Kakaós piskótát töltöttem meg, s vontam be a rumba áztatott mazsola nélkül készült tejszínes krémmel, amit kakaóporral és fondantból gyúrt fákkal, s kék zselatinnal díszítettem.

Karácsonyra rengeteg habcsókot csináltam. Volt, amelyik ajándékként, volt ami a karácsonyfán díszként végezte. Utóbbiak rózsaszínűek lettek, s Nagyláb keverte a tojásfehérjét hozzá. A recept ApróSéf-től van, elronthatatlan, egyszerűen tökéletes.

Készült isteni csont nélküli töltött csirke - kép olyan vacak, hogy nem rakom fel -, batyuba töltött szarvas ragu, s hamis mascarponeval készült tiramisu is. S bár születésnapom volt, én bizony torta nélkül maradtam. Visszanyalt a fagyi, de nem volt okom keseregni, mert az ünnepek családi körben teltek, végre nálunk és remekül éreztük magunkat.