Töltött háromszögek és a tuti piskótarecept, avagy kókuszkrémes torta

Elgondolkoztam, vajon érdemes-e ezeket a recepteket most, a legnagyobb melegben feltenni, hiszen minden épeszű ember kerüli a sütőt, de miért is ne?! Mindkettő korábban készült, s természetesen a legnagyobb melegben, amiből következik, hogy szerény személyem nem szaporítja az épeszűek táborát. Az egyiket egy kedves ismerősömnél láttam, aki megosztotta a receptet a féjszbúkon, a másik pedig Múzsnak készült a tegnapi bejegyzés apropója desszertjeként.

Vendég érkezett hozzánk. Múzzsal megbeszélték, amolyan férfias, csevegős, iszogatós este lesz, de azért én is beleférek. Múzs nem egy ivós fajta, vacsorára valami olyat igyekeztem kitalálni, ami felszívja a szívni valót, s ekkor  esett meg a szemem az említett közösségi oldalon megosztott recepten. Ugyan meleg volt, de nem kellett ott állni mellette, úgy tűnt, hamar el is készül, hát belevágtam. A receptet itt olvashatják, külön nem kerül fel a BK-ra. Annyit fűznék hozzá, hogy a tésztát én a sütőben kelesztettem, s nem használtam kukoricát, mert mi nem szeretjük. A tetejére pedig köménymag került. 

A bejegyzés másik tárgya pedig egy kakaós piskótatorta a kókuszos bonbon töltelékével (meg még egy kis vajjal) megtöltve, étcsokival (nem tortabevonó) leöntve, mézeskalács író mázzal megrajzolva. Nos, az ünneplés napján ebből sem ettem, ahogy a tegnap említett vacsorából sem. Múzs másnap bevitte a kollégáinak és hazamentett nekem egy kisebb darabot, hogy én is megkóstolhassam. Hmmmmm, isteni lett! Az édes tölteléket az omlós tésztában épp megfelelően ellensúlyozta a tejszínes keserű csokoládé.

A piskóta receptjét gondoltam belinkelem, de nem találom. Ha valaki rátalál, kérem küldje el, hadd oszthassam meg itt, s a szerző neve szerepelhessen mellette. Évekkel ezelőtt nyomtattam ki, most begépelem, hogy az Olvasó is elkészíthesse a cukrászati minőségű piskótát. Nekem mindig sikerül, a recept tökéletes. 

Íme:

Piskóta recept

1 tojás + 2 dkg cukor + 2-2,5 dkg liszt - ez az alaprecept, ezt kell a tojások számával arányosan növelni!

Tortakarika (23 cm)

7 db tojás

14 dkg cukor

15 dkg liszt (kakaósnál/diósnál ez 12 dkg liszt + 3 dkg kakaóra/darált dióra módosul)

Az elkészítés pedig (nekem elhihetik, ezt MUSZÁJ betartani, így lesz tökéletes):

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat a cukor kétharmadával fehéredésig habosítjuk. A tojás fehérjét elkezdjük felverni, s mikor már majdnem kész, hozzáadjuk az előbbi lépésből kimaradt cukrot, majd folytatjuk a hab keményítését húzópróbáig.

A fehérjehab harmadát óvatosan, fakanállal a kikevert sárgákhoz adjuk, amikor ez megvan, a többi fehérje is mehet bele, szintén vigyázva. Ebbe a könnyű keverékbe forgatjuk bele a szitált(!) lisztet.

Aki nem bízik magában, vagy a sütőjében, tehet bele sütőport, de szerintem nem kell.

A tortaformát kivajazzuk, kilisztezzük (aki képes sütőpapírt rendeltetésszerűen használni, helyettesítheti azzal, de nekem nem megy), majd miután beleöntöttük, a közepétől húzzuk ki a forma szélére a tésztát, hogy homorú legyen, így elkerülhető, hogy a közepe púpos legyen.

S ami a legfontosabb, a sütés, ami mindig két lépésben történjen:

160 fokra melegítsük elő a sütőt, majd ezen a hőmérsékleten süssük 10-15 percig. Ezután vegyük vissza 150 fokra a hőmérsékletet. Látom magam előtt, ahogy a kedves Olvasó épp húzza ki hüvelyéből a kardját, hogy beledőljön a hőfokok láttán. Én is ezt tenném, de nyugalom, van megoldás! Az én erősen a végét járó Karancs típusú villanysütőmnél ez a következőképpen alakul: először 7-esre teszem, aztán leveszem 6-osra.

Onnan tudjuk, hogy a tészta még nem sült meg, hogy ha megnyomjuk a tetejét, zizeg. Én fa nyárssal szoktam ellenőrizni, hogy átsült-e. 

Még egy dolog: nem illik a piskótára rányitni a sütőt, mert összeesik és szalonnás lesz.

Ha kivettük a sütőből, rácsra kell borítani, hogy kihűljön.

Ezelőtt többször sikerült vacak piskótákat csinálnom, de ez mindig sikerül. Próbálják ki, nem fognak csalódni!

A ketchup és a csirke találkozása

Valamikor évekkel ezelőtt vacsorára voltunk hivatalosak. Egy fura párosítás került terítékre Stahl Judit tolla nyomán: ketchuppal sült csirkeszárnyak. Bevallom, akkor nem kóstoltam, de most, évekkel később elkezdett bennem motoszkálni  a gondolat, hogy készítsek valami hasonlót. A receptet nem kértem el és nem is néztem utána, viszont elkészítettem a saját változatom. Az apropó pedig Múzs államvizsgája volt. Ebből az is kiderül, hogy az étek nem most készült, hanem egy hónapja. A tisztelt Olvasónak - gondolom - áll a haja, hogy megint bulgur, de elhihetik, nem eszünk azt minden nap. S ha már szóba került: ez búza, nem különlegesség, nem flancolásból etetem a családom vele, hanem mert szeretjük és mert a töröknél rettentően olcsón hozzá lehet jutni, ha az ember kimérve kéri. Itt leírtam a bulgur elkészítését. Jöjjön hát!

Ketchupos csirkecomb zöldséges bulgurral

4 db csirkecomb
4 ek ketchup
só
4 db egész bors
2 babérlevél

1,5 dl bulgur (pohárban mérem, így könnyű a vizet is kimérni)
1 db kisebb cukkini
1 db sárgarépa
fél fej lilahagyma
1 ek. olívaolaj
só
őrölt bors

Egy fedeles jénai tálba helyeztem a besózott csirkecombokat, rátettem a fűszereket és a ketchupot, alaposan összekevertem, majd lefedve a hűtőbe tettem körülbelül 6 órára. Vacsorára készült és jó, ha pácolódik kicsit.
Este a csirkét egy kis tepsibe tettem, s felöntöttem kb. 1,5 dl vízzel, alufóliával letakartam, s a sütőbe toltam. Míg sült, a bulgurt a kétszeres vízzel és sóval mikróban megfőztem. A zöldségeket felkarikáztam, fűszereztem, s olívaolajon megpirítottam, majd hozzáöntöttem a bulgurt. Pár percig sütöttem őket a serpenyőben.

Múzs örült, bár a dolog pikantériája, hogy én nem ettem belőle, mert az ünnepelt éjfél körül ért haza, a maradékot pedig másnap elvitte ebédre. Azóta már elkészítettem újra, s mondhatom, még fogom is, mert kiváló fogás. Próbálják ki!

Gyors, könnyű, húsmentes

Engedjék meg, hogy két apró, bár számomra mégis hatalmas dologgal kezdjem a bejegyzést. Mindkettő nekem szóló elismerés és azért szeretném megosztani az Olvasóval, mert egyrészt végtelenül meghat(ott), másrészt kimondhatatlan büszkeséggel tölt(ött) el. Egy kedves barátném azt találta mondani a minap, hogy olvassa a blogom, bár bevallja, soha semmit nem főzött tőlem, de szereti ahogy írok. (Zsená itt elmorzsolt egy könnycseppet). Drága B. pedig bevallotta, tőlem olyan dolgokat tanul, amit anyukájától és nagyanyjától soha. (Könnycsepp morzsolás kettő.) Ezennel a szentimentális résznek vége, köszönöm a türelmet, most pedig rátérek a bejegyzés tárgyára.

Folyamatosan érkezik a cukkini szállítmány a konyhámba, így tovább törhetem a fejem a felhasználáson. Volt már krém, töltött változat is, ez alkalommal tésztára került, de megígérem, nemsokára levesként is debütál majd ez a tökféle.

Zöldséges spagetti (2 főre)

1 db nagyobb cukkini

3 db sárgarépa

4 gerezd fokhagyma

5 db koktélparadicsom

1 nagy csokor petrezselyemzöld

2 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

1,5 dl víz

2 ek szójaszósz

fél csomag spagetti

A tésztát kifőztem, a cukkinit megmostam és pucolás nélkül felkarikáztam. A sárgarépát megpucoltam, szintén karikáztam, majd a wokba dobtam őket, s két gerezd apróra vágott fokhagymával és a nyolcadokra vágott paradicsomokkal az olajon pirítani kezdtem. Megsóztam, majd mikor úgy éreztem, hogy lassan odakapja, aláöntöttem a  vizet, s a zöldségeket puhára főztem. (Ha a répa puha, kész is van!) Közben felaprítottam a petrezselymet, s a másik két gerezd fokhagymát. Rádobtam a wokban sülő finomságokra, elkevertem, ráöntöttem a szójaszószt, megborsoztam, majd jöhetett a kifőtt tészta is. Körülbelül két percig pirítottam az egészet, s el is készült.

Gyors, egyszerű, húsmentes, könnyű. Mi kell még a nagy melegben? Próbálják ki!

Könnyű nyári ebéd - cukkini, bulgur és hal

A cukkini egy olyan növény, ami ha egyszer elkezd teremni, a fagyokig nem hagyja abba. Azaz a te - jelen esetben Hildusékról van szó - növényedről eszi a család, a barátok, szomszédok, s az egész utca a termést. Garantálható, hogy őszre már a fene sem kívánja, de azért mindenki lelkesen főzi, süti, elteszi most, mikor még örülünk neki. A megfogalmazás nem pontos, hiszen MINDIG örülünk neki, de egy idő után az ember már nem tud újabb recepttel előállni. Én még nem fogytam ki, s a már meglévőket is remekül újra tudom gondolni, ahogy ebben az esetben is látni fogják. A mai recept ugyanis egyfajta tökfőzelék újragondolás.

Cukkiniszósz bulgurral és hallal (2 főre)

1 db közepes cukkini

2 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

só, bors ízlés szerint

1 kis pohár tejföl

tárkony

1 kávéscsésze bulgur

víz

só

halrudacskák (ezért bocsánat, de mindenre nekem sincs mindig időm)

A cukkinit héjastól megmostam, felkarikáztam, a fokhagymát megpucoltam és a kés lapjával szétnyomtam, majd a fentieket egy serpenyőben olajon sóval és borssal puhára sütöttem/pároltam. Áttöltöttem egy magasabb falú edénybe, hozzáadtam a tejfölt, tárkonyt és összeturmixoltam. Jó sűrű lett, de pont így akartam. (Itt jegyezném meg, ha valami nem pont úgy sikerül, ahogy eltervezték, tálaláskor akkor is az előbbi mondatot tessék alkalmazni, úgy biztosan nem köt bele senki. Nekem bevált.)

A bulgurt (ami egyébként búza) egy jénai tálba öntöttem, s a rizshez hasonlóan megsóztam, s kétszeres vízzel  750 W-on 5-5-4 perc alatt a mikróban készre főztem.

A halrudacskáról csak annyit, hogy mindig sütőben süthetőt veszek. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy mindig akkor sütnék valamit olajban, amikor éppen száradnak a frissen mosott ruháim, amik remekül átveszik csendes nedvességükben az átható olajszagot. Ezzel a módszerrel pedig ez megspórolható.

Isteni lett. Még annyit fűznék hozzá, hogy nem tárkonnyal akartam, de nem volt itthon kapor. Így alakult. Az ötletet viszont megtartom, mert Múzs azt kérdezte, mikor csinálok ilyet legközelebb. Próbálják ki!

Könnyű nyári fogások - egres, szeder, málna és mángold

Az a hatalmas  szerencsénk, hogy a csalódomtól rengeteg zöldséget és gyümölcsöt kapunk egyenesen a kertből. A múlt héten - ismét egy városból menekülős túra alkalmával - Nagylábbal kivonatoztunk Hildusékhoz, ahonnan nem kevés földi jóval tértünk haza. Ahogy a címben is látszik, szedtünk érett egrest, kevésbé érett, de annál kellemesebben hűsítő tüskétlen szedret, néhány szem "maradék" málnát, mángoldot, rebarbarát, cukkinit és még sorolhatnám. Sajnos, engem elkapott egy gyomortáji elégedetlenkedés, de a konyhatündérkedés iránti vágyam nem törte le, így Múzs élvezhette a kert terményeiből készült étkeket. A fentiek egy részéből gyümölcsleves, másik részéből köret készült. Lássuk a receptet.

Joghurtos egresleves szederrel és málnával

10-15 dkg friss egres

10 db szeder

5-6 db málna

3-4 púpos ek  nádcukor (ízlés szerint)

1 pohár joghurt

1,5 dl víz

Az egres megmostam, megpucoltam, majd 2 ek nádcukorral és a vízzel feltettem főni. Amikor szétnyomható lett, botmixerrel kicsit összeturmixoltam, majd hozzáadtam a többi cukrot, s a tűzről levéve elkevertem benne egy pohár joghurtot. Visszatettem a tűzre, hogy forrjon, majd beledobtam a megmosott piros gyümölcsöket is. Nem akartam őket szétfőzni, így csak egyet rottyant és le is kapcsoltam a lángot. Melegen is isteni volt, de hidegen valami mennyei! S hogy milyen gyümölcsöt használnak ez már csak önökön múlik!

Második fogásnak - a fenti képen látható - natúr csirkemellet készítettem paradicsomos-olívás rizzsel, amit forrázott mángold levélbe csomagoltam. Nagyon mutatós, egészséges, könnyű nyári fogás mindkettő. Próbálják ki! 

Pászka és cukkini találkozása

Rengeteget főztem és fotóztam, csak a jó időre való tekintettel nem vitt rá a lélek, hogy leüljek és megosszam az Olvasóval az élményeket. Őszintén szólva, amikor csak lehetett, igyekeztem Nagylábbal a szabadban eltölteni az időt. A város meleg, büdös, koszos, a kert/park hűvösebb, s nem utolsó szempont az sem, hogy elsőszülöttemre a fény-árnyék játék és a falevelek nagy hatással vannak, aminek természetesen kacagás formájában hangot is ad. Nézzék el nekem, hogy a bejegyzésekben sokszor előkerül a kisfiam, de a konyhában való tevékenységemet több szempontból is befolyásolja. Ebben az esetben például aképpen, hogy a gluténterhelés miatt pászkát kell adnom neki, ám, amit kaptam, hamar lejárt, s szerettem volna felhasználni. Arra jutottam, hogy kiváló töltelék alap lehetne a Hilduséktól kapott cukkiniben. Ezt a tökfélét most - Múzsra való tekintettel - hússal készítettem.
Jöjjön a recept.

Töltött cukkini

1 nagyobb cukkini
4 lap pászka (DM-ben kapható kis dobozos)
15 dkg darált hús (én csirkét használtam)
2 kk kapribogyó
2 tk reszelt lilahagyma
só
őrölt bors ízlés szerint
1 tojás
5 dkg ízes sajt reszelve, vagy vékonyra szelve (mindegy milyen, de kicsit karakteresebb ízt válasszunk)

A cukkinit hosszában félbe vágtam, kikapartam a belsejét, de a sok nagy és kemény mag miatt nem használtam fel. Ha zsengét kapnak, nyugodtan beletehetik a töltelékbe. Miután nekem most nem volt módom a cukkini belsejét is használni, így egy kevés tejfölt adtam a keverékhez, mert a macesz felvette a nedvességet. Minden hozzávalót egy tálba öntöttem, a maceszt apróra törtem, mindent elkevertem, majd visszatöltöttem a cukkinibe, s megsütöttem.

Finom lett, bár nekem a kuszkusz jobban ízlik töltelékként. Erre céloztam. Azért érdemes ezt a változatot is kipróbálni, netán tovább fejleszteni. Próbálják ki!

Kenyeret nem dobunk ki, avagy a száraz kenyér újrahasznosítása

A cím alapján a kedves Olvasó előtt bizonyára felmereng egy daráló, s a frissen aprított prézli képe. Nos, ez esetben ki kell ábrándítsam, ugyanis nem erről van szó! Meglehetősen utálok panírozni, ezért nálunk - Múzs legnagyobb bánatára - meglehetősen ritka vendég a rántott hús. Azért elő szokott fordulni, volt már róla bejegyzés itt a BK-n is. Na de térjünk a lényegre.

Nagyon kevés péksüteményt eszünk ismét, hogy már nekem sem kell a spártai diétát tartanom, kenyeret meg még ritkábban, de az elmúlt időszakban mégis azt kívántuk inkább. Van a közelünkben egy kiváló pékség - ritkaság, de így van -, ami késő este is nyitva van. (A "minden áron rendelkezésre állásnak" nem vagyok híve, de ez egy főzős blog, majd egyéb fórumokon kifejtem ezzel kapcsolatban a véleményem, alkalomadtán.) Ezen felül isteni kenyeret árulnak. Pontosítok: bizonyos termékeik valóban remekek. Nos, ennek ellenére sikerült belefutnom egy kevésbé sikerült termékbe, ami ránk száradni készült, de kenyeret nem dobunk ki, így ki kellett valamit találnom, hogy mentsem a helyzetet. Gúgli mester a barátom, beírtam az első hülyeséget, ami eszembe jutott: rakott kenyér. A legnagyobb meglepetésemre özönlött az információ a képernyőről, s végül megalkottam a saját verziómat. Talán úgy jellemezhetném a legtalálóbban, hogy "bundásrmelegszendvics".

Rakott kenyér, avagy bundásmelegszendvics

8 szelet szárazabb kenyér

10-12 szelet felvágott

fél lila hagyma

fél paprika

5 dkg sajt (mindegy milyen, nekem trappista volt)

5 db tojás

só

bors

zöldfűszer kedvünk és ízlésünk szerint

tej

zsiradék a tepsi kikenéséhez

Előmelegítjük a sütőt a melegszendvics készítéséhez alkalmas hőfokra. (Nem, most nem grillezünk.)

A kikent tepsi aljára helyezünk szorosan 4 szelet kenyeret, amiket meglocsolunk tejjel, majd rátesszük a felvágott felét, sajtot reszelünk rá, jöhetnek a zöldségek, majd újra felvágott, kenyér, tejjel locsolás, s végül a sózott, borsozott felvert tojásokkal leöntjük az egészet. A tetejére tehetünk még zöldséget, reszelt sajtot, vagy ami eszünkbe jut, majd mehet a sütőbe!

Gyors, finom, s nem utolsó sorban - megmentettük a kenyeret!