Gyors, könnyű, húsmentes

Engedjék meg, hogy két apró, bár számomra mégis hatalmas dologgal kezdjem a bejegyzést. Mindkettő nekem szóló elismerés és azért szeretném megosztani az Olvasóval, mert egyrészt végtelenül meghat(ott), másrészt kimondhatatlan büszkeséggel tölt(ött) el. Egy kedves barátném azt találta mondani a minap, hogy olvassa a blogom, bár bevallja, soha semmit nem főzött tőlem, de szereti ahogy írok. (Zsená itt elmorzsolt egy könnycseppet). Drága B. pedig bevallotta, tőlem olyan dolgokat tanul, amit anyukájától és nagyanyjától soha. (Könnycsepp morzsolás kettő.) Ezennel a szentimentális résznek vége, köszönöm a türelmet, most pedig rátérek a bejegyzés tárgyára.

Folyamatosan érkezik a cukkini szállítmány a konyhámba, így tovább törhetem a fejem a felhasználáson. Volt már krém, töltött változat is, ez alkalommal tésztára került, de megígérem, nemsokára levesként is debütál majd ez a tökféle.

Zöldséges spagetti (2 főre)

1 db nagyobb cukkini

3 db sárgarépa

4 gerezd fokhagyma

5 db koktélparadicsom

1 nagy csokor petrezselyemzöld

2 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

1,5 dl víz

2 ek szójaszósz

fél csomag spagetti

A tésztát kifőztem, a cukkinit megmostam és pucolás nélkül felkarikáztam. A sárgarépát megpucoltam, szintén karikáztam, majd a wokba dobtam őket, s két gerezd apróra vágott fokhagymával és a nyolcadokra vágott paradicsomokkal az olajon pirítani kezdtem. Megsóztam, majd mikor úgy éreztem, hogy lassan odakapja, aláöntöttem a  vizet, s a zöldségeket puhára főztem. (Ha a répa puha, kész is van!) Közben felaprítottam a petrezselymet, s a másik két gerezd fokhagymát. Rádobtam a wokban sülő finomságokra, elkevertem, ráöntöttem a szójaszószt, megborsoztam, majd jöhetett a kifőtt tészta is. Körülbelül két percig pirítottam az egészet, s el is készült.

Gyors, egyszerű, húsmentes, könnyű. Mi kell még a nagy melegben? Próbálják ki!

Könnyű nyári ebéd - cukkini, bulgur és hal

A cukkini egy olyan növény, ami ha egyszer elkezd teremni, a fagyokig nem hagyja abba. Azaz a te - jelen esetben Hildusékról van szó - növényedről eszi a család, a barátok, szomszédok, s az egész utca a termést. Garantálható, hogy őszre már a fene sem kívánja, de azért mindenki lelkesen főzi, süti, elteszi most, mikor még örülünk neki. A megfogalmazás nem pontos, hiszen MINDIG örülünk neki, de egy idő után az ember már nem tud újabb recepttel előállni. Én még nem fogytam ki, s a már meglévőket is remekül újra tudom gondolni, ahogy ebben az esetben is látni fogják. A mai recept ugyanis egyfajta tökfőzelék újragondolás.

Cukkiniszósz bulgurral és hallal (2 főre)

1 db közepes cukkini

2 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

só, bors ízlés szerint

1 kis pohár tejföl

tárkony

1 kávéscsésze bulgur

víz

só

halrudacskák (ezért bocsánat, de mindenre nekem sincs mindig időm)

A cukkinit héjastól megmostam, felkarikáztam, a fokhagymát megpucoltam és a kés lapjával szétnyomtam, majd a fentieket egy serpenyőben olajon sóval és borssal puhára sütöttem/pároltam. Áttöltöttem egy magasabb falú edénybe, hozzáadtam a tejfölt, tárkonyt és összeturmixoltam. Jó sűrű lett, de pont így akartam. (Itt jegyezném meg, ha valami nem pont úgy sikerül, ahogy eltervezték, tálaláskor akkor is az előbbi mondatot tessék alkalmazni, úgy biztosan nem köt bele senki. Nekem bevált.)

A bulgurt (ami egyébként búza) egy jénai tálba öntöttem, s a rizshez hasonlóan megsóztam, s kétszeres vízzel  750 W-on 5-5-4 perc alatt a mikróban készre főztem.

A halrudacskáról csak annyit, hogy mindig sütőben süthetőt veszek. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy mindig akkor sütnék valamit olajban, amikor éppen száradnak a frissen mosott ruháim, amik remekül átveszik csendes nedvességükben az átható olajszagot. Ezzel a módszerrel pedig ez megspórolható.

Isteni lett. Még annyit fűznék hozzá, hogy nem tárkonnyal akartam, de nem volt itthon kapor. Így alakult. Az ötletet viszont megtartom, mert Múzs azt kérdezte, mikor csinálok ilyet legközelebb. Próbálják ki!

Könnyű nyári fogások - egres, szeder, málna és mángold

Az a hatalmas  szerencsénk, hogy a csalódomtól rengeteg zöldséget és gyümölcsöt kapunk egyenesen a kertből. A múlt héten - ismét egy városból menekülős túra alkalmával - Nagylábbal kivonatoztunk Hildusékhoz, ahonnan nem kevés földi jóval tértünk haza. Ahogy a címben is látszik, szedtünk érett egrest, kevésbé érett, de annál kellemesebben hűsítő tüskétlen szedret, néhány szem "maradék" málnát, mángoldot, rebarbarát, cukkinit és még sorolhatnám. Sajnos, engem elkapott egy gyomortáji elégedetlenkedés, de a konyhatündérkedés iránti vágyam nem törte le, így Múzs élvezhette a kert terményeiből készült étkeket. A fentiek egy részéből gyümölcsleves, másik részéből köret készült. Lássuk a receptet.

Joghurtos egresleves szederrel és málnával

10-15 dkg friss egres

10 db szeder

5-6 db málna

3-4 púpos ek  nádcukor (ízlés szerint)

1 pohár joghurt

1,5 dl víz

Az egres megmostam, megpucoltam, majd 2 ek nádcukorral és a vízzel feltettem főni. Amikor szétnyomható lett, botmixerrel kicsit összeturmixoltam, majd hozzáadtam a többi cukrot, s a tűzről levéve elkevertem benne egy pohár joghurtot. Visszatettem a tűzre, hogy forrjon, majd beledobtam a megmosott piros gyümölcsöket is. Nem akartam őket szétfőzni, így csak egyet rottyant és le is kapcsoltam a lángot. Melegen is isteni volt, de hidegen valami mennyei! S hogy milyen gyümölcsöt használnak ez már csak önökön múlik!

Második fogásnak - a fenti képen látható - natúr csirkemellet készítettem paradicsomos-olívás rizzsel, amit forrázott mángold levélbe csomagoltam. Nagyon mutatós, egészséges, könnyű nyári fogás mindkettő. Próbálják ki! 

Pászka és cukkini találkozása

Rengeteget főztem és fotóztam, csak a jó időre való tekintettel nem vitt rá a lélek, hogy leüljek és megosszam az Olvasóval az élményeket. Őszintén szólva, amikor csak lehetett, igyekeztem Nagylábbal a szabadban eltölteni az időt. A város meleg, büdös, koszos, a kert/park hűvösebb, s nem utolsó szempont az sem, hogy elsőszülöttemre a fény-árnyék játék és a falevelek nagy hatással vannak, aminek természetesen kacagás formájában hangot is ad. Nézzék el nekem, hogy a bejegyzésekben sokszor előkerül a kisfiam, de a konyhában való tevékenységemet több szempontból is befolyásolja. Ebben az esetben például aképpen, hogy a gluténterhelés miatt pászkát kell adnom neki, ám, amit kaptam, hamar lejárt, s szerettem volna felhasználni. Arra jutottam, hogy kiváló töltelék alap lehetne a Hilduséktól kapott cukkiniben. Ezt a tökfélét most - Múzsra való tekintettel - hússal készítettem.
Jöjjön a recept.

Töltött cukkini

1 nagyobb cukkini
4 lap pászka (DM-ben kapható kis dobozos)
15 dkg darált hús (én csirkét használtam)
2 kk kapribogyó
2 tk reszelt lilahagyma
só
őrölt bors ízlés szerint
1 tojás
5 dkg ízes sajt reszelve, vagy vékonyra szelve (mindegy milyen, de kicsit karakteresebb ízt válasszunk)

A cukkinit hosszában félbe vágtam, kikapartam a belsejét, de a sok nagy és kemény mag miatt nem használtam fel. Ha zsengét kapnak, nyugodtan beletehetik a töltelékbe. Miután nekem most nem volt módom a cukkini belsejét is használni, így egy kevés tejfölt adtam a keverékhez, mert a macesz felvette a nedvességet. Minden hozzávalót egy tálba öntöttem, a maceszt apróra törtem, mindent elkevertem, majd visszatöltöttem a cukkinibe, s megsütöttem.

Finom lett, bár nekem a kuszkusz jobban ízlik töltelékként. Erre céloztam. Azért érdemes ezt a változatot is kipróbálni, netán tovább fejleszteni. Próbálják ki!

Kenyeret nem dobunk ki, avagy a száraz kenyér újrahasznosítása

A cím alapján a kedves Olvasó előtt bizonyára felmereng egy daráló, s a frissen aprított prézli képe. Nos, ez esetben ki kell ábrándítsam, ugyanis nem erről van szó! Meglehetősen utálok panírozni, ezért nálunk - Múzs legnagyobb bánatára - meglehetősen ritka vendég a rántott hús. Azért elő szokott fordulni, volt már róla bejegyzés itt a BK-n is. Na de térjünk a lényegre.

Nagyon kevés péksüteményt eszünk ismét, hogy már nekem sem kell a spártai diétát tartanom, kenyeret meg még ritkábban, de az elmúlt időszakban mégis azt kívántuk inkább. Van a közelünkben egy kiváló pékség - ritkaság, de így van -, ami késő este is nyitva van. (A "minden áron rendelkezésre állásnak" nem vagyok híve, de ez egy főzős blog, majd egyéb fórumokon kifejtem ezzel kapcsolatban a véleményem, alkalomadtán.) Ezen felül isteni kenyeret árulnak. Pontosítok: bizonyos termékeik valóban remekek. Nos, ennek ellenére sikerült belefutnom egy kevésbé sikerült termékbe, ami ránk száradni készült, de kenyeret nem dobunk ki, így ki kellett valamit találnom, hogy mentsem a helyzetet. Gúgli mester a barátom, beírtam az első hülyeséget, ami eszembe jutott: rakott kenyér. A legnagyobb meglepetésemre özönlött az információ a képernyőről, s végül megalkottam a saját verziómat. Talán úgy jellemezhetném a legtalálóbban, hogy "bundásrmelegszendvics".

Rakott kenyér, avagy bundásmelegszendvics

8 szelet szárazabb kenyér

10-12 szelet felvágott

fél lila hagyma

fél paprika

5 dkg sajt (mindegy milyen, nekem trappista volt)

5 db tojás

só

bors

zöldfűszer kedvünk és ízlésünk szerint

tej

zsiradék a tepsi kikenéséhez

Előmelegítjük a sütőt a melegszendvics készítéséhez alkalmas hőfokra. (Nem, most nem grillezünk.)

A kikent tepsi aljára helyezünk szorosan 4 szelet kenyeret, amiket meglocsolunk tejjel, majd rátesszük a felvágott felét, sajtot reszelünk rá, jöhetnek a zöldségek, majd újra felvágott, kenyér, tejjel locsolás, s végül a sózott, borsozott felvert tojásokkal leöntjük az egészet. A tetejére tehetünk még zöldséget, reszelt sajtot, vagy ami eszünkbe jut, majd mehet a sütőbe!

Gyors, finom, s nem utolsó sorban - megmentettük a kenyeret!

Pizza és fagyi

Bizony, két étel is terítékre kerül ma. Mindkettő elkészítését baki hegyek övezték, de a végeredmény finom lett, megettük. Ezúton kívánom megemlíteni, hogy egy rendszeresen sütő-főző háziasszonynak is lehet, sőt van - az nem kifejezés -, rossz napja!

A pizza nem az én érdemem, már ami a receptet illeti. A Fűszer és lélek blogon olvastam, még a régi helyén. Itt találhatják. Valóban 99%-os pizza, de a kivitelezéssel meggyűlt a bajom. Történt ugyanis, hogy a sütőt - mert az én Karancs típusú, nem e századból származó villanytűzhelyemnek NINCS kelesztő programja - kissé túlmelegítettem, ezért a kelő félben lévő tésztám külseje kemény lett, a többi része pedig több, mint ragadós. Azért igyekeztem menteni a helyzetet, ki is nyújtottam, kentem, pakoltam a feltétet, majd nem tudtam átenni a forró sütőlemezre. Szerencsére Múzs épp hazaért a munkából, így ketten átügyeskedtük az akkor már félbe vágott pizzát - mert egyben nem hagyta magát -, s az első felét meg is sütöttük. Hihetetlenül finom lett, de mint a képen is látszik, a lisztezett tepsi által okozott túlzott lisztmennyiséget le kellett kaparni evés előtt. A második adag is elkészült, s maradt belőle másnapra is. Mindenképpen próbálják ki, érdemes! Feltétnek lilahagymát, sonkát, paradicsomot, paprikát, kapribogyót sajtot és olívát használtam, de mindenkinek szíves ízlésére van bízva, hogy épp mit kíván, vagy mit talál otthon.

A fagyi a történet másik mulatságos része. Hilduséknál süttettük a hasunkat Nagylábbal a hétvégén, akik - mint a helyszínen kiderült - vettek egy fagyigépet, ami már túl volt a próbaúton, s beválni látszott. Hildus kitalálta, hogy készítsünk egres fagyit bodzaszörppel (jujj, ha tudnák, hogy az milyen isteni finom!). Meg is szedtük a piszkét, hűtőből előkerült a bodzaszörp, amit a házigazdaasszony készített, s elővettük az említett készüléket is. Megmostuk, megtisztítottuk a gyümölcsöt, öntöttünk rá porcukrot, tejszínt, bodzaszörpöt, felaprítottuk, majd megállapítottuk, hogy a gyümölcsöt meg kellett volna főzni, mert elég darabos. Sebaj, így esszük meg. Nekem az volt a feladatom, hogy a gép tetejét tegyem majd a helyére, s az éles bevetés előtt tettünk egy próbát. Rátettem, aztán nem tudtuk levenni. Franco aludt, mi röhögtünk (ezt nem lehet szebben fogalmazni), de nagyon, s mintegy 10 percünkbe telt, míg közös erővel levarázsoltuk a tetőt a készülékről, majd megbeszéltük, hogy mikor elindul a fagyigyártás, óvatosabbak leszünk. A fagyi végül elkészült és elmondhatatlanul finom lett. Ezután készítettünk friss málnából is egy keveréket, ami szintén ízletesre sikerült, bár elfogult vagyok, mert a málna fagyi a kedvencem. Ennél a fagylaltnál pedig nem találtam elsőre bele a betöltő nyílásba és mindenhol folyt a málnapüré. Ez volt az a pont, ahol mindketten könnyes szemmel, ultrahangon kacagtunk. A bakikat a melegre fogom, más magyarázat nem lehet, de tény, hogy nem voltunk a helyzet magaslatán.
A képen egy már itthon készült mentás eperfagyi látható. Fagyasztott eper, 2 mentalevél, tejszín, porcukor az aprítóval darálva, keverve.

A konklúzió: zűrös helyzetekből is lehet igazán jól szabadulni. Mindegyik étel finom lett, elfogyott, sőt ismétlésre vár. Próbálják ki!

Padlizsán és kuszkusz - ismét egy húsmentes

A múltkori bejegyzés elég tárgyilagosra sikerült, ezért most bővebb lére eresztem a mondandómat a tisztelt Olvasó szíves engedelmével.

Rengeteg minden történt, mióta nem íródott a blog. Két hétre száműztem Nagylábot és magamat a szüleimhez, hogy Múzs tudjon készülni az egyetemi megmérettetéseire. Remek volt a tudat, hogy nem nekem kell kitalálni, mit főzzek, de nem irigyeltem anyukámat. Jókat ettünk, amikor épp nem esett - mert Murphy barátunk közbeszólt, s esőt és hideget küldött a büdös székesfővárosból érkezők fejére vidéken-, sokat sétáltunk, s napfürdőztünk kora esténként a kertben. De mint minden jónak, ennek is vége lett, s elkezdtünk visszaszokni családilag a hétköznapokhoz.

Voltunk azóta egy isteni, ercsi bográcsoláson, s vendégeket is fogadtunk. Nem értem miért, de valahogy nem került mostanában a kezem ügyébe a fényképezőgép, így ezekről a torokról legfeljebb írásos visszaemlékezésem olvasásával értesülhet az Olvasó.

A legutóbbi vendéglátás izgalmasra sikerült. Nem a vendég, hanem az idő rövidsége miatt. Főzni, takarítani, gyereket ellátni egyszerre úgy, hogy minden a helyére kerüljön, mire a vendég érkezik, nem egyszerű dolog, de nincs előttem lehetetlen, küldetés teljesítve. A menü zellerkrém leves, csirkepörkölt nokedlivel, répával és burgonyával zacskóban sült csirke, csalamádé és ecetes szilva volt. Desszertre már nem futotta. A mennyiség nem volt csekély, a csirke méretben azonban adott volt, nem volt mit tenni, fel kellett használni az egészet. A maradékokat még két napig ettük, s a pörkölt nokedlivel két adagban a fagyasztóban várja elkerülhetetlen sorsát. Bizonyára megértik, ennyi hús után én már csak zöldségre vágytam.

Nagylábbal elmentünk sétálni, s betértünk a zöldségeshez, ahol nem túl friss, de azért használható tojásgyümölcsök sorakoztak a rekeszben. Kiválasztottam a legkeményebbet, s azon gondolkoztam, miképp készítsem el. Muszaka volt már többször, s abba bizony hús kell, ötlet tehát elvetve. S ekkor eszembe jutott, hogy a konyhapolcon ott lapul a kuszkusz! Gyors hűtőmustra után össze is állt a kép. Íme:

Kuszkusszal töltött padlizsán

1 nagy padlizsán (lehet több is, az étvágytól függ)

kb. 5-8 dkg kuszkusz

3 db koktélparadicsom

fél fej lilahagyma

2 kk. kapribogyó

néhány ízesebb sajtforgács (én parmezánt használtam, de márványsajt, vagy edami is lehet)

1 tk. + ízlés szerint só

1 ek. olaj (olíva-, vagy repceolaj)

őrölt bors

víz

Először is egy fontos dolog, amit már nem tudom, hol olvastam, de bevált: a padlizsánt vágjuk hosszában ketté, húzzunk a húsba csíkokat, majd keresztbe is, mintha grilleznénk, sózzuk be, s egy fél órára hagyjuk állni. Ezután mossuk alaposan le őket, így megszabadultunk a keserű létől. 

Közben melegítsük elő a sütőt. A megmosott padlizsánokat helyezzük sütőlemezre, s süssük addig, míg puha lesz a húsa. Rácson is lehet, de én az enyémen nem mertem.

Ezalatt a kuszkuszt készítsük el. 5-8 dkg-ot írtam, de csinálják így: egy kávéscsészét töltsenek meg kuszkusszal, öntsék egy tálba, s tegyék félre. Egy edényben két kávéscsészényi vizet, vagy húslevest forraljanak fel egy ek. olajjal és egy tk sóval. A félretett kuszkuszra öntsék rá a forró lét, s fedjék le. Nem kell tovább főzni. Amíg a zöldségeket daraboljuk, szépen megdagad.

A paradicsomokat, s a lilahagymát aprítsuk fel, keverjük hozzá a sajtot, kapribogyót, majd a kuszkuszt. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, esetleg valamilyen zöldfűszer is kerülhet bele.

Vegyük ki a megsült padlizsánt, kaparjuk ki a belsejét, aprítsuk fel, s vegyítsük a kuszkuszos keverékkel. Egy kanállal töltsük meg a lila "hajókat", majd 10 percre dugjuk vissza a sütőbe. Nem fontos, hogy a zöldségek megpuhuljanak, ropogósan nagyobb az élmény.

Próbálják ki!