Pizza és fagyi

Bizony, két étel is terítékre kerül ma. Mindkettő elkészítését baki hegyek övezték, de a végeredmény finom lett, megettük. Ezúton kívánom megemlíteni, hogy egy rendszeresen sütő-főző háziasszonynak is lehet, sőt van - az nem kifejezés -, rossz napja!

A pizza nem az én érdemem, már ami a receptet illeti. A Fűszer és lélek blogon olvastam, még a régi helyén. Itt találhatják. Valóban 99%-os pizza, de a kivitelezéssel meggyűlt a bajom. Történt ugyanis, hogy a sütőt - mert az én Karancs típusú, nem e századból származó villanytűzhelyemnek NINCS kelesztő programja - kissé túlmelegítettem, ezért a kelő félben lévő tésztám külseje kemény lett, a többi része pedig több, mint ragadós. Azért igyekeztem menteni a helyzetet, ki is nyújtottam, kentem, pakoltam a feltétet, majd nem tudtam átenni a forró sütőlemezre. Szerencsére Múzs épp hazaért a munkából, így ketten átügyeskedtük az akkor már félbe vágott pizzát - mert egyben nem hagyta magát -, s az első felét meg is sütöttük. Hihetetlenül finom lett, de mint a képen is látszik, a lisztezett tepsi által okozott túlzott lisztmennyiséget le kellett kaparni evés előtt. A második adag is elkészült, s maradt belőle másnapra is. Mindenképpen próbálják ki, érdemes! Feltétnek lilahagymát, sonkát, paradicsomot, paprikát, kapribogyót sajtot és olívát használtam, de mindenkinek szíves ízlésére van bízva, hogy épp mit kíván, vagy mit talál otthon.

A fagyi a történet másik mulatságos része. Hilduséknál süttettük a hasunkat Nagylábbal a hétvégén, akik - mint a helyszínen kiderült - vettek egy fagyigépet, ami már túl volt a próbaúton, s beválni látszott. Hildus kitalálta, hogy készítsünk egres fagyit bodzaszörppel (jujj, ha tudnák, hogy az milyen isteni finom!). Meg is szedtük a piszkét, hűtőből előkerült a bodzaszörp, amit a házigazdaasszony készített, s elővettük az említett készüléket is. Megmostuk, megtisztítottuk a gyümölcsöt, öntöttünk rá porcukrot, tejszínt, bodzaszörpöt, felaprítottuk, majd megállapítottuk, hogy a gyümölcsöt meg kellett volna főzni, mert elég darabos. Sebaj, így esszük meg. Nekem az volt a feladatom, hogy a gép tetejét tegyem majd a helyére, s az éles bevetés előtt tettünk egy próbát. Rátettem, aztán nem tudtuk levenni. Franco aludt, mi röhögtünk (ezt nem lehet szebben fogalmazni), de nagyon, s mintegy 10 percünkbe telt, míg közös erővel levarázsoltuk a tetőt a készülékről, majd megbeszéltük, hogy mikor elindul a fagyigyártás, óvatosabbak leszünk. A fagyi végül elkészült és elmondhatatlanul finom lett. Ezután készítettünk friss málnából is egy keveréket, ami szintén ízletesre sikerült, bár elfogult vagyok, mert a málna fagyi a kedvencem. Ennél a fagylaltnál pedig nem találtam elsőre bele a betöltő nyílásba és mindenhol folyt a málnapüré. Ez volt az a pont, ahol mindketten könnyes szemmel, ultrahangon kacagtunk. A bakikat a melegre fogom, más magyarázat nem lehet, de tény, hogy nem voltunk a helyzet magaslatán.
A képen egy már itthon készült mentás eperfagyi látható. Fagyasztott eper, 2 mentalevél, tejszín, porcukor az aprítóval darálva, keverve.

A konklúzió: zűrös helyzetekből is lehet igazán jól szabadulni. Mindegyik étel finom lett, elfogyott, sőt ismétlésre vár. Próbálják ki!

Padlizsán és kuszkusz - ismét egy húsmentes

A múltkori bejegyzés elég tárgyilagosra sikerült, ezért most bővebb lére eresztem a mondandómat a tisztelt Olvasó szíves engedelmével.

Rengeteg minden történt, mióta nem íródott a blog. Két hétre száműztem Nagylábot és magamat a szüleimhez, hogy Múzs tudjon készülni az egyetemi megmérettetéseire. Remek volt a tudat, hogy nem nekem kell kitalálni, mit főzzek, de nem irigyeltem anyukámat. Jókat ettünk, amikor épp nem esett - mert Murphy barátunk közbeszólt, s esőt és hideget küldött a büdös székesfővárosból érkezők fejére vidéken-, sokat sétáltunk, s napfürdőztünk kora esténként a kertben. De mint minden jónak, ennek is vége lett, s elkezdtünk visszaszokni családilag a hétköznapokhoz.

Voltunk azóta egy isteni, ercsi bográcsoláson, s vendégeket is fogadtunk. Nem értem miért, de valahogy nem került mostanában a kezem ügyébe a fényképezőgép, így ezekről a torokról legfeljebb írásos visszaemlékezésem olvasásával értesülhet az Olvasó.

A legutóbbi vendéglátás izgalmasra sikerült. Nem a vendég, hanem az idő rövidsége miatt. Főzni, takarítani, gyereket ellátni egyszerre úgy, hogy minden a helyére kerüljön, mire a vendég érkezik, nem egyszerű dolog, de nincs előttem lehetetlen, küldetés teljesítve. A menü zellerkrém leves, csirkepörkölt nokedlivel, répával és burgonyával zacskóban sült csirke, csalamádé és ecetes szilva volt. Desszertre már nem futotta. A mennyiség nem volt csekély, a csirke méretben azonban adott volt, nem volt mit tenni, fel kellett használni az egészet. A maradékokat még két napig ettük, s a pörkölt nokedlivel két adagban a fagyasztóban várja elkerülhetetlen sorsát. Bizonyára megértik, ennyi hús után én már csak zöldségre vágytam.

Nagylábbal elmentünk sétálni, s betértünk a zöldségeshez, ahol nem túl friss, de azért használható tojásgyümölcsök sorakoztak a rekeszben. Kiválasztottam a legkeményebbet, s azon gondolkoztam, miképp készítsem el. Muszaka volt már többször, s abba bizony hús kell, ötlet tehát elvetve. S ekkor eszembe jutott, hogy a konyhapolcon ott lapul a kuszkusz! Gyors hűtőmustra után össze is állt a kép. Íme:

Kuszkusszal töltött padlizsán

1 nagy padlizsán (lehet több is, az étvágytól függ)

kb. 5-8 dkg kuszkusz

3 db koktélparadicsom

fél fej lilahagyma

2 kk. kapribogyó

néhány ízesebb sajtforgács (én parmezánt használtam, de márványsajt, vagy edami is lehet)

1 tk. + ízlés szerint só

1 ek. olaj (olíva-, vagy repceolaj)

őrölt bors

víz

Először is egy fontos dolog, amit már nem tudom, hol olvastam, de bevált: a padlizsánt vágjuk hosszában ketté, húzzunk a húsba csíkokat, majd keresztbe is, mintha grilleznénk, sózzuk be, s egy fél órára hagyjuk állni. Ezután mossuk alaposan le őket, így megszabadultunk a keserű létől. 

Közben melegítsük elő a sütőt. A megmosott padlizsánokat helyezzük sütőlemezre, s süssük addig, míg puha lesz a húsa. Rácson is lehet, de én az enyémen nem mertem.

Ezalatt a kuszkuszt készítsük el. 5-8 dkg-ot írtam, de csinálják így: egy kávéscsészét töltsenek meg kuszkusszal, öntsék egy tálba, s tegyék félre. Egy edényben két kávéscsészényi vizet, vagy húslevest forraljanak fel egy ek. olajjal és egy tk sóval. A félretett kuszkuszra öntsék rá a forró lét, s fedjék le. Nem kell tovább főzni. Amíg a zöldségeket daraboljuk, szépen megdagad.

A paradicsomokat, s a lilahagymát aprítsuk fel, keverjük hozzá a sajtot, kapribogyót, majd a kuszkuszt. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, esetleg valamilyen zöldfűszer is kerülhet bele.

Vegyük ki a megsült padlizsánt, kaparjuk ki a belsejét, aprítsuk fel, s vegyítsük a kuszkuszos keverékkel. Egy kanállal töltsük meg a lila "hajókat", majd 10 percre dugjuk vissza a sütőbe. Nem fontos, hogy a zöldségek megpuhuljanak, ropogósan nagyobb az élmény.

Próbálják ki!

Hókifli

Dóri barátnőmtől kaptam egyszer ezt a receptet. Azóta is gyakran csinálom, mert kiadós és olcsó. Karácsonykor mindig készítek, s ajándékba is szívesen adom, mert jól mutat kis celofán zacskóban, vagy kosárkában, néhány csokis keksszel, vagy egyéb, színesebb süteménnyel társítva.

Hókifli

35 dkg liszt

25 dkg margarin, vagy vaj (én ehhez margarint szoktam használni)

1 kis pohár tejföl

2 cs. vaníliás cukor

1 csipet só

savanyú lekvár

porcukor a forgatáshoz

A sütőt előmelegítjük. A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a sót, majd az egészet elkeverjük. Beledaraboljuk a zsiradékot, s a száraz résszel alaposan elmorzsoljuk. Ezután hozzátesszük a tejfölt, s a tésztát simára gyúrjuk. Fél órára betesszük a hűtőbe, hogy könnyebb legyen később dolgozni vele.

A kihűlt tésztát 4 részre vágjuk, majd egyenként 1-2 mm vastagságú köröket nyújtunk belőle. A köröket további 8 részre, azaz háromszögekre osztjuk. Megkenjük - lehetőleg szilárd - lekvárral a vastag szélénél, s feltekerjük, mint egy kiflit. Kenetlen sütőlemezre tesszük, s addig sütjük, míg enyhe színt kap a kiflik teteje. Még forrón porcukorba forgatjuk.

Nálunk nagy sláger, próbálják ki!

Rozmaringos sütemény

Most, hogy véget ért a kemény diéta, már ami a tejtermék, csokoládé és egyéb dolgokat illeti , s Nagyláb pöttyei is elkezdtek fogyatkozni - lekopogom -, rám tört újra a konyhai kreativitás. Napok óta nyúzom Múzst, hogy sütit szeretnék enni. Vett is nekem, de őszintén szólva úgy érzem, egy cukrászda teljes készletét fel tudnám falni. Tegnap délután magamra kötöttem Nagylábot, s közösen expedíciót indítottunk a konyhába.  Nevezett nem tűrte sokáig a kendős kalodát, így félúton az ágyába került. Az biztos volt, hogy az alap a kókuszos muffin lesz, csak mondjuk kókusz mentesen, helyette citromot és rozmaringot használva. Íme a recept:

Rozmaringos sütemény

2 bögre liszt

1 bögre kristálycukor

1 cs. sütőpor

csipetnyi só

1 tk. őrölt rozmaring ("egészet", azaz morzsoltat is tehetnek bele, de akkor használjanak kevesebbet)

1 citrom reszelt héja és leve

1,5 dl olaj

1,5 dl tej

1 kis pohár joghurt, vagy tejföl (a romlott joghurtra való tekintettel én tejfölt használtam)

2 tojás

A szárazakat összekevertem, majd hozzáadtam a többit is, alaposan felvertem az egészet, majd vajazott és lisztezett tepsiben, előmelegített sütőben 160 fokon tűpróbáig sütöttem. Az eredmény egy könnyű, illatos, igazán finom teasütemény.

Szeretek kísérletezni, s annál is jobban szeretem az egyszerű, gyorsan elkészíthető dolgokat. Ez is egy ilyen sütemény. 

A tetejére több mindent el tudok képzelni, de azt hiszem, már nem lesz időm megcsinálni, mert elfogy. Ha nem bánják, önöknek elárulom a fejemben lévő variációkat:

1. citromos cukormáz

2. étcsokoládé bevonat

3. egy mákos-vaníliás krém szépen elterítve, villával csíkosra húzva

Ezeken felül persze mindenki elkészítheti a saját variációját, én pedig kíváncsian várom az új tippeket.

Ahogy mondani szoktam: próbálják ki!

Répatorta "kettő"

Azért a "kettő" mert tavaly Húsvétra már készítettem egyet, de az teljesen más recept volt. Ez egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb, s szerintem - bocsánat attól, akitől az előzőt kaptam - finomabb.

A minap azon gondolkoztam, hogy emlékeim szerint gyerekkoromban egyszerűbb volt a vendéglátás. Ezzel nem minősíteni szeretném az akkori háziasszonyokat - beleértve édesanyámat is -, az ok ugyanis más: sem anyám, sem nagyanyám nem kérdezte meg soha senkitől, mielőtt nekiállt a lakoma elkészítésének, hogy a meghívottak közt van-e glutén-, tej-, vagy fehérje-érzékeny, esetleg valaki vegetáriánus-e, mindenki megeszi-e a citromhéjat, fahéjat, egyéb fűszereket, stb. Miért? Mert az ismerettségi körünkben nem volt ilyen. Cukorbeteg volt, az ő kínálását megoldották. Akkoriban mindenki megevett mindent. Bár, ahogy emlékszem, a vendéglátók igyekezett a biztos befutó rántott hús+sült krumpli és rizibizi, vagy pörkölt-nokedli variációval tarolni az asztalnál.
Nem tudom, önöknek mi a tapasztalatuk, de én a fent felsorolt nehezítő tényezőket kérdésként mindig felteszem a hozzánk vendégségbe érkezőknek, vagy ha meglepetést készítek ajándékba. Ma már az akkori tuti befutó sem "fut át" feltétlenül. De most az egyszer hibáztam! Egy számomra nagyon kedves személynek és családjának készültem meglepetéssel. Nem kérdeztem semmit, s utólag kiderült, sikerült egy cukorbetegnek tortát sütnöm, természetesen cukorral. Mea culpa, helyre fogom hozni, de talán elhiszik, hogy akkor, ott majd elsüllyedtem szégyeneben.
Nincs a torta belsejéről kép, csak a díszítést fotóztam, de az sem lett a legjobb, ráfogom a három hónapos Nagylábra. A sütemény egy szuper kertésznek készült. Azt hiszem, ez látszik.

A "bő léért" elnézést, jöjjön a recept! A forrást nem tudom megnevezni, a régiségeim közt keresgéltem még Húsvét előtt, s akkor találtam ezt a gépelt papírt. Ebből az is kiderül, nem mai szerzemény.

Répatorta

2 bögre liszt
fél-1 cs. sütőpor (kinek-kinek kedve szerint)
2 bögre kristálycukor (én csak egy- és negyedet szoktam)
3 bögre reszelt sárgarépa (kb. 60 dkg)
1 cs. vaníliás cukor
1 bögre étolaj (nálam ez is repceolaj)
4 egész tojás
1 tk. fahéj
egyebek: vágott dió, mandula, vagy egyéb olajos magvak. maradék csokinyúl/Mikulás évszaktól függően, stb-stb.

A száraz dolgokat összekeverjük, beleütjük a tojásokat, olajat, majd a végén a legkisebb lyukú reszelőn ráspolyozott répát. HIDEG sütőbe tesszük, majd 160 fokon 45-90 perc alatt (nálam a legutolsó, de az én sütőm a végét járja) megsütjük. Érdemes akkor, mikor már egy kicsit sültnek látjuk a tészta tetejét egy sütőpapírral letakarni, hogy átsüljön, mert a répa nedvességtartalma miatt szalonnás lehet.

A lényeg: kaptam egy köszönő e-mail-t a megajándékozottól, miszerint mindenkinek ízlett a torta. Ezúton is köszönöm neked, hogy nem haragszol, kedves GYJ!

Saját készítésű gyros

Évekkel ezelőtt egy kedves barátom - nem emlékszem már ki, ezúton bocsánat tőle - küldött e-mail-ben egy word dokumentumot, sós sütemények címmel. Az elnevezés kissé alulmúlja a tartalmat, mert kiflik, kenyerek, s egyéb péksütemények is szerepelnek benne. Így találtam rá a pita (zsebes kenyér) receptjére is. Bevallom, kissé félve, nem minden fenntartás nélkül vágok bele az ilyen "akárhonnanjött" receptgyűjteményekben található finomságoknak, de ennek mindenképpen akartam adni egy esélyt. Megcsináltam, isteni lett, már többször ismételtük. Itt is utalok rá, hiszen az algériai hal tunkolva az igazi. Jöjjön a recept!

Pita, avagy zsebes kenyér

0,5 kg liszt
2,5 dkg élesztő
1 kk. só
pici cukor
~ 2 dl langyosvíz (ez erősen változhat lehet kevesebb, vagy több, a liszt minőségétől függően)
liszt a tészta nyújtásához

Az élesztőt a cukorral egy kevés langyos vízben megfuttatjuk. A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval, ráöntjük az élesztős keveréket és elkezdjük összedolgozni. Annyi vizet kell még hozzátenni, hogy sima tésztát kapjunk, ami elválik az edény falától. Meleg helyen a duplájára kelesztjük. Ha megkelt, 10 db zsemlét készítünk belőle, alaposan "meggombócoljuk" őket, majd további fél órát kelesztjük egy konyharuhával letakarva, közben a sütőt előmelegítjük.
Fél cm vastag lepényeket nyújtunk belőlük, s lisztezett sütőlemezen megsütjük. Fontos, hogy ne hagyjuk megbarnulni, mert akkor olyan kemény lesz, mint a kő. Szép világosra süssük őket. Ha mégis megkeményedett, konyharuhába csomagoljuk be még melegen és visszapuhul. Másnap már nem az igazi, így annyit készítsünk belőle, amennyi elfogy. Ha megmarad belőle, akkor le lehet fagyasztani, de olvasztás után rögtön együk meg, mert nagyon kiszárad.

Mindenki tegyen bele azt, amit kíván. Mi erős pistát, zöldségeket, grillezett húst, s fokhagymával elkevert joghurtot szoktunk. Csorog a nyálam. Próbálják ki önök is!

Az egyik kedvenc süteményem - hólabda kockásítva

Kollégista voltam középiskolás koromban - is. Mi már akkor sütöttünk-főztünk, recepteket cseréltünk. Kati barátnőm hozott egy alkalommal ebből a mennyei süteményből, aminek azonnal elkértem a receptjét, s azóta sütöm, de évente legfeljebb kétszer, mert macerás. Idén Húsvétkor Hildus keresztlánya, Gabóca kérésére készítettem. S, hogy miért kockásítva? Mert így nincs maradék tészta. Ha azonban autentikusak akarnak lenni, tessék a tésztákat pogácsaszaggatóval kiszaggatni. 

Hólabda

tészta:

8 db tojás

40 dkg porcukor

8 ek. forró víz

25 dkg liszt

fél cs. sütőpor

3 ek. cukrozatlan kakaópor (de ez csak az egyik felébe kell)

krém:

2 cs. vaníliapuding

fél l tej

2 ek cukor

25 dkg margarin,vagy vaj

25 dkg porcukor

2 vaníliás cukor

csokimáz:

3 ek. cukrozatlan kakaópor

3 ek. cukor

3 ek. víz

~ 3 dkg vaj

~ 15 dkg kókuszreszelék

A sütőt előmelegítjük olyan hőmérsékletre, amin a piskótát sütjük. Nem merek fokot írni, mert a héten a villanysütőm is megadta magát és fogalmam sincs, hány fokon sütök. Kb. 160 fok lehet.

A tojások sárgáját a porcukorral fehérre kikeverjük, majd hozzáadjuk a forró vizet és a lisztet. A tojások felvert habját óvatosan hozzáforgatjuk. A tésztát ketté vesszük, az egyik fele mehet is a sütőbe, a másikba belekeverjük a kakaóport.

A vaníliapudingokat egy tálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot , s a tejjel készre főzzük. Jó sűrű lesz. A cukrokat és a margarint habosra keverjük, majd a kihűlt pudinggal vegyítjük, hogy szép egyenletes krémet kapjunk.

A kihűlt tésztákat egymásra tesszük, s kockákat vágunk belőlük. A fehér tésztából veszünk egy darabot, a tetejét megkenjük a krémmel, ráhelyezünk egy kakaós tésztát, aminek nem kenjük meg a tetejét, azonban az egészet körben megkenjük, majd beforgatjuk kókuszreszelékbe. Ezt addig ismételgetjük, míg minden tésztakocka el nem készül. Nekem elég szokott lenni a krém, ügyesen kell gazdálkodni vele. Ha mindez megvan, jöhet a csokimáz, amit úgy készítünk el, hogy a kakaót a cukorral, s a vízzel felfőzzük, míg buborékos lesz, s főzzük egy kicsit, míg besűrűsödik. A tűzről levéve hozzáadjuk a vajat, és mehet is a kockák tetejére.

Nagyszerű látvány, ízben pedig egy élmény. Próbálják ki!