Hidegben egy tál forró leves...

Gyerekkoromban nem szerettem a  leveseket. Pedig szombat kivételével minden nap volt. Nagyszüleim, szüleim, s ezáltal mi is a klasszikus menüsort követtük, azaz hétfőn a vasárnapi maradékot ettük, kedden és csütörtökön leves és tészta, szerdán és pénteken leves és főzelék, szombaton egytálétel, vasárnap húsleves és hús körettel. 

Szegény édesanyám ha tudná, hogy utáltam ezeket a leveseket. Mindnek ugyanolyan íze volt. Persze nem, de valahogy mégis olyan monotonnak tűnt. Hozzáteszem gyerekként.

Aztán koleszos lettem, s miután magamról kellett gondoskodni, előtérbe kerültek az - aki engem olvas, már ismeri a kifejezést - "egytál levesek", amikhez gyorsan összedobtam palacsintát, buktát, pogácsát, kakaós csigát, mikor milyen kedvem volt, illetve ahogy időm engedte. A képen csupán egy pohár csokipuding készült mellé.

Ahogy egyre több tájegységről szereztem barátokat, bővült a megismert levesféleségek köre, s jöttek a kedvencek. Ilyen a mai bejegyzésben sorra kerülő tárkonyos csirkeragu leves is. Nem tudom megunni, s szerencsére Nagyláb is rajong a levesekért. Ilyen változékony időben pedig jól is esik egy tál meleg leves.

Tárkonyos raguleves

1 csirkemell (természetesen csontosból is lehet készíteni, Nagyláb miatt én ezt választottam)

1 nagy fej vöröshagyma

2 szál sárgarépa

1 szál petrezselyem gyökér

20 dkg zöldborsó

2,5 dl tejföl

1 csapott ek liszt

1 tk pirospaprika

só

bors

1 tk tárkony (lehet több is)

1 ek zsiradék (pl.: repceolaj, kókuszzsír)

A vöröshagymát felaprítottam, a húst felkockáztam, a gyökereket felkarikáztam (kicsit vastagabbra érdemes hagyni). 

A hagymát a zsiradékon megpirítottam, megsóztam, majd rádobtam a húst is. Mikor kissé megpirult, jöhettek a karikázott zöldségek, amiket szintén pirítottam kicsit, majd elkevertem pirospaprikával és felöntöttem vízzel. 

Mikor a répák majdnem teljesen megfőttek, beletettem a zöldborsót és a borsot is.

A tejfölt elkevertem liszttel, majd a tűzről lehúzott levesbe kevertem. Végül megszórtam a tárkonnyal.

Egyet rottyan és kész is! Próbálják ki!

Az ősz íze, avagy az almakompót

Amikor elérkezik az almaszezon - az igazi, nem az "almás pités", akkor nálam beköszönt az ősz. Főleg, mikor a piacon járva az a különleges, fanyar, végtelenül fűszeres illat csapja meg az orrom, amit a birsalma áraszt magából. 

Szüleimnek nagy kertje van, tele almafával, amik a téli tárolásra máshogy reagálnak. Amint betakarítják a termést, nagy mennyiségű gyümölcs kerül a kis kamrámba. Akinek ilyennel volt már dolga, tudja, hogy hiába eszik minden nap napi ötször gyümölcsöt, egy része biztosan romlásnak indul. Ekkor érdemes elővenni a régi a receptet, a kompótét. Én is így tettem.

A kompótot nagyon sok ételhez lehet fogyasztani: húsokhoz savanyúság helyett - nálunk ez nem volt divat, de szeretem -, császármorzsához, vagy akár magában. Mi ez utóbbit részesítjük előnyben. Nagylábnak nem tudok annyit adni, ami elég volna neki. Ráadásul az a jó, hogy 3-4 darab almából is el lehet készíteni, nem kell nagy mennyiségben gondolkozni, így olcsóbb, s nem kell kidobnunk semmit sem.

Almakompót

4 db alma
1 citrom
3 ek cukor
1.tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szegfűszeg
1 liter víz

Vizet töltök egy fazékba, majd az almákat meghámozom, cikkekre vágom, aztán a megmosott citromot félbevágom, a felét kifacsarom, levét gyorsan az almákra öntöm, hogy fehérek maradjanak, a másik felét felkarikázva, héjastól a vízbe dobom. Beleteszem a fűszereket és kb. fél óra alatt készre főzöm. Nem szoktam fedőt és nagy lángot használni, mert egy másodperc alatt szétfő az alma.
A fűszerek arányát mindenki változtassa ízlése szerint.

Hidegen, melegen, bárhogyan.. Őszi estén, gyertyafényben, gyapjúzokniban, térdet felhúzva egy jó könyv mellett jobb társaságot el sem tudnék képzelni! Próbálják ki.

Citromos csirke, avagy a tökéletes búcsúvacsora

Márciustól októberig bizony sok víz lefolyt a Dunán. Mindenkivel előfordult már, hogy nem tudott írni, vagy nem azt látta a kamerán keresztül, amit látni, de legfőképp láttatni szeretett volna, s olyankor jönnie kell egy rövidebb-hossszabb szünetnek. Velem is ez történt. A bejegyzés apropóját adó vacsora egy életszakasz lezárására készült. Szépen szerettem volna búcsúzni, legalábbis finoman... 

Csirke citromos-mustáros-mézes pácban sajtos brokkoli pürével

60 dkg csirkemell

2 ek mustár

3 ek méz

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

só

2 ek olívaolaj a sütéshez

50 dkg brokkoli

fél natúr tömlős sajt

só

fokhagymás só

0,5 dl főzővíz

A csirkemellet felszeleteltem, de nem túl vékonyra, mert grillre készült. Megsóztam, majd egy tálba téve rászórtam a citromhéjat, meglocsoltam a lével, s kanalaztam hozzá a többi ízesítőt. Alaposan belemasszíroztam a pácot a húsdarabokba, majd másfél órára betettem a hűtőszekrénybe, hogy az ízek összeérjenek.

A brokkolit rózsákra szedtem, megfőztem sós vízben, majd leöntöttem a főzővizet ügyelve arra, hogy körülbelül egy deciliternyit hagyjak a lábosban. Botmixerrel összeturmixoltam a zöldséget, majd rányomtam a fél adag sajtkrémet, végül fokhagymás sóval ízesítettem és kihabosítottam a pürét.

Grill serpenyőbe 2 ek olívaolajon kisütöttem a csirkét. Nem szabad túlsütni, mert kiszárad. 

Ha egyszerű és gyors ételre vágynak (hiszen a pác előző este is elkészíthető, s csak jobban átjárják az ízek a húst, ha egy napot pihen), próbálják ki, érdemes!

Ui: Múzs, Isten veled! :(

Túrós batyu

Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy imádom az "egytál" leveseket. A jó, kiadós, tápláló, mégis zöldségekkel teli, tejfölös, vagy tejszínes változatokat. Télen is jól esik, mert megmelenget, nyáron pedig úgysem vágyik nagy dolgokra az ember egy meleg napon. Egy szó, mind száz - oda vagyok értük. Ezekhez azonban mindig dukál valamiféle sütemény, leginkább kelt tésztából, de egy gyors palacsinta is megteszi alkalomadtán. A hűtőben bevetésre készen ott lapult egy fél kiló túró, így adta magát a második fogás, azaz a batyu.

Őszintén szólva az alap recept Limarától származik, csak egy keveset változtattam rajta. Az eredetit ITT olvashatják. Én igyekszem kevesebb fehér lisztet használni, emiatt teljes kiőrlésű liszttel kevertem, s kihagytam a búzadarát is.

Túrós batyu a'la Zsená

38 dkg teljes kiőrlésű liszt

22 dkg sima liszt

3.5 dl tej

1 tojás

1 kk só

2 ek cukor

8 dkg olvasztott vaj

2,5-3 dkg élesztő

töltelék:

50 dkg tehéntúró

2 tojás sárgája

4 ek cukor

1 cs. vaníliás cukor

1 citrom héja és leve

10 dkg mazsola

2 tojás fehérje felverve

1 tojás a kenéshez

Bevallom, én is a kenyérsütőt használtam dagasztásra. A vajat az elején nem kell beletenni. Ha nagyon száraznak tűnik a tészta, egy kis vizet érdemes még utána önteni, a teljes kiőrlésű liszt ugyanis több vizet vesz fel, mint a sima liszt. 10 perc múlva a vajat is hozzá lehet önteni. A gép meg is kelesztette nekem a tésztát. Közben összeállítottam a tölteléket ügyelve arra, hogy csak az utolsó pillanatban forgassam bele óvatosan a felvert tojáshabot a túrós keverékbe.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A megkelt tésztát félujjnyi vastagra nyújtottam, 10 cm-es téglalapokat hasítottam belőle, s egyenletesen elosztottam a  tölteléket a részeken. Behajtottam a 4 csücsköt, tekertem rajta egyet, majd 20 perc pihentetés után lekentem a tojással. Sütőpapírral bélelt tepsiben körülbelül 20 perc alatt készre sütöttem. 

Tökéletes lett, még másnap is finom volt, javaslom, próbálják ki!

Ui: megsütöttem ám, csak a végeredményről már nem született rögzített képes verzió...

Ami kimaradt

Kedves Olvasó! Sok mindent készítettem, sokakról nincs kép, néhány apróságot mégis megosztanék most. 

Elmúlt pár szülinap, s  ízre ugyan - a megajándékozottak véleményét közlöm - kiváló édességek készültek, de én a formákkal egyáltalán nem voltam megelégedve.

Apukámnak elkészítettem életem első dobos tortáját, ami isteni lett, de a tetején a mázat még gyakorolnom kell. A receptet pótlom, sajnos elkevertem valahová, de amint meglesz, megtalálható lesz itt a BK-n.

Készítenem kellett egy mazsola nélküli oroszkrém tortát - jajj, istenem, milyen az ! - egy vízeséses témában. Ezzel sem voltam formailag elégedett. Kakaós piskótát töltöttem meg, s vontam be a rumba áztatott mazsola nélkül készült tejszínes krémmel, amit kakaóporral és fondantból gyúrt fákkal, s kék zselatinnal díszítettem.

Karácsonyra rengeteg habcsókot csináltam. Volt, amelyik ajándékként, volt ami a karácsonyfán díszként végezte. Utóbbiak rózsaszínűek lettek, s Nagyláb keverte a tojásfehérjét hozzá. A recept ApróSéf-től van, elronthatatlan, egyszerűen tökéletes.

Készült isteni csont nélküli töltött csirke - kép olyan vacak, hogy nem rakom fel -, batyuba töltött szarvas ragu, s hamis mascarponeval készült tiramisu is. S bár születésnapom volt, én bizony torta nélkül maradtam. Visszanyalt a fagyi, de nem volt okom keseregni, mert az ünnepek családi körben teltek, végre nálunk és remekül éreztük magunkat.

Piknik kosár nászajándékba

Úgy adódott, hogy hivatalosak voltunk egy esküvőre, amire nagyon készültünk is, de sajnos nem tudtunk végül elmenni. Utána jött a nyár, hol az ifjú párnak, hol nekünk nem volt alkalmas a találka, hogy végre átadhassuk az ajándékot. Meglepetés nem volt, adtuk, amit megbeszéltünk, de körítésnek úgy gondoltam, kéne valami olyat csinálni, amiről azért majd eszükbe jutunk. Ha másért nem, talán azért, mert nem megszokott - mondhatni inkább lökött - ötlet. Így született meg a megoldás: készítek egy piknik kosarat, teli finomsággal, s belerejtem az ajándékot is.

Már csak azt kellett kitalálnom, mi legyen benne. Szerencsére az ünnepeltek minden evők, ez sokat könnyített a helyzeten, azonban gyerekbarát verziót kellett készíteni. Valami könnyű, nyári fogást akartam, ami egy pikniken is megállja a helyét, mégis finom és laktató. A választás így esett a tortilla tekercsre. Piknik pedig nincs desszert nélkül, ezért azt is készítettem gyümölcsös-mézes kuszkusz formájában. A kosábra tettem még egy üveg pezsgőt, házi eperlekvárt, s egy kis mézet is, mert ezeket tudom, hogy szeretik.

Tortilla tekercs

12 dkg kukoricaliszt

18 dkg finomliszt

kb. 2 dl langyos víz

fél cs. sütőpor

4 ek olíva-, vagy repceolaj

1 kk só

paradicsomos salsa, vagy inkább szósz:

3 paradicsom

5 cm-es zellergumó

1 pici burgonya (elhagyható, én a lé miatt tettem bele, mert nem volt sok időm elfőzni a szaftot)

1 kisebb cukkini

kakukkfű ízlés szerint

1 ek olívaolaj

só

bors

cukor

sült csirkemell

A tortillához a szárazakat összekevertem, majd hozzátettem az olajat, végül annyi vizet, hogy szépen összeálljon a tészta. Fél órát pihentettem. Ez alatt az idő alatt apró kockára vágtam a zöldségeket, majd olajon puhára pároltam, fűszereztem ízlés szerint, majd félretettem, hogy hűljön. A kész sültcsirke mellét felszeleteltem nagyon vékony szeletekre.

Száraz serpenyőt hevítettem, majd a 12 részre osztott tésztát lisztezett deszkán nagyon (tényleg nagyon!) vékonyra nyújtottam, s a forró edényben addig sütöttem mindkét oldalát, míg hólyagos lett, s picit megbarnult. A kész tésztákat konyharuhával letakartam, hogy puha maradjon.

A kisült tésztákat megkentem a szósszal, rátettem a csirke szeleteket, majd összehajtottam, csomagoltam.

Muszáj volt megkóstolnom, pusztán minőség ellenőrzés végett. Jó lett. Az ünnepeltek is így értékelték, akiknek innen is üzenem: köszönöm a lehetőséget és sok-sok boldogságot kívánok szeretettel!

Ez a recept a maradékok felhasználásához is ideális. Egy kis pörkölt, ragu, sült hús tökéletes töltelék lehet. Ezen kívül olcsó, gyors és egyszerű is! Próbálják ki!

A tartósitószer mentes kamrakészlet

Akik szokták olvasni a bejegyzéseimet, tudják, hogy igyekszem minél kevesebb vegyszert használni a konyhámban. Ilyen például a tartósitószer, illetve a befőző cukor is. A tartósitásnak van olyan módja, amivel megőrizhetjük a gyümölcsök, zöldségek frissességét a fent emlitett kemikáliák nélkül is, s nem romlanak meg télig/télen sem.

Nemrég egy kedves barátnőm hozta fel - indokolva a befőző cukor használatát -, hogy igy hamarabb lesz sűrű. Ja kérem... A jó munkához idő kell. Ahogy az egészséges ételhez is.

Lekvárok közül kettőt - eper , valamint csokoládés meggylekvár cukorbeteg verziója- olvashattak már nálam, most pedig megtaláltam a tartósitószermentes savanyúság receptjét is. Vagyis, valójában találtam két csodás receptet, amit felhasználtam. Itt a recept - Mézeskalács konyhától - és az elkészités leirása, de azért alább is megosztom, hogy ne kelljen az Olvasónak ide-oda klikkelgetnie.

Tartósitószer mentes felöntőlé készitése:

1 l víz
1 tk szemes fekete bors
1 tk mustármag
1/2 tk koriandermag
1 tk köménymag
1 db babérlevél
3 dkg só
15 dkg cukor
1,3 dl 20%-os vagy 2,6 dl 10 %-os ecet
Üvegenként egy 10 cm-es kaporszár(elhagyható)

Az ecet kivételével mindent felforraltam, majd miután kihűlt, beletettem az ecetet. Az üvegekbe bármit tehetünk, amit savanyitani szeretnénk. Én egyik alkalommal karfiolt, csillagtököt, sárgarépát, paprikát, zöldparadicsomot és uborkát használtam, másodszorra pedig uborkát, paprikát, paradicsomot és hagymát.

Az üvegekbe jó szorosan helyeztem a zöldségeket, majd felötöttem a lével. Fél óra után megnéztem, ha csökkent a folyadék szintje, utántöltöttem, majd fólia és tető került rá, jó szorosan. Az üvegeket újságpapirba csomagoltam (a kép még az előtt készült), majd egy nagy lábasba helyeztem őket, s annyi vizet öntöttem közéjük, hogy az üvegek háromnegyedéig érjen. Gyöngyöző vizben 40 percig dunsztoltam, majd a vizben hagytam kihűlni a savanyúságokat. A lábas alá érdemes platnit helyezni, hogy egyenletesebb legyen a hőelosztás.

Eltel 3 hét és még rendben vannak. Egy vödröt is megtöltöttem karfiollal, azt megkóstoltuk, finom, maradok ennél a receptnél. Próbálják ki!