Gyors nyári vacsora - hozzávalók a kertből

Abban a szerencsében volt részünk Nagylábbal, hogy Hilduséknál tölthettünk egy napot. A kert, ahová egy hónapja elültettük a palántákat, már első terméseit kinálgatja, aminek nem is tudtam ellenállni. A sziveslátásért cserébe egy gyors vacsorát készitettem vendéglátóinknak - ahogy az arcukat láttam, sikerrel. 

Zöldséges rizs

1 bögre rizs

3 szelet bacon (ez volt a hűtőben, más is lehet, ki is lehet hagyni)

1 csokor snidling

néhány lestyán allevélke

2 bébi (de tényleg) cukkini

3 kisebb szál sárgarépa

4 mángold levél

só, bors

1 ek. szójaszósz

1 ek. olivaolaj

Mindent apróra vágtam, kivéve a sárgarépát, amit csikoztam, s a cukkinit, amit vékony szeletekre hagytam, majd egy nagy, mély falú serpenyőt tettem a tűzre. Olivaolajon megpiritottam a snidlinget, bacont és a sárgarépát, majd beleöntöttem a rizst, amit szintén megpiritottam, sóztam, borsoztam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vizzel, s nagy lángon hagyva lefedtem. Amikor felforrt, kisebbre vettem a lángot, nem egész picire. Mikor a rizs már majdnem megpuhult, beletettem a többi zöldséget is, meglocsoltam szójaszósszal és pótoltam a vizmennyiséget, hogy a rizs megpárolódjon. Innen már csak 5-6 perc és kész is a vacsora. 

Az egész nagyjából fél óra alatt elkészült, s nagyon kevés hozzávaló kellett hozzá. Olyannyira jól sikerült, hogy az éppen jóllakott Nagyláb sem birta ki és egy hatalmas adagot befalt belőle.

Próbálják ki! Most annyi friss zöldség kapható, egy ilyen ételt pedig el sem lehet rontani.

Bodzaital és az ösztön

Még anyák napján, a borongós időben elmentem Nagylábbal az erdőbe, s hazafelé belebotlottunk az éppen virágait bontogató bodzabokorba. Gyorsan előkaptam egy zacskót, s néhány virágot leszedtem - több nem is volt még. Akármennyire kevés is lesz belőle - gondoltam, de legalább iszunk egy finom bodzaitalt. Nem, a megnevezés nem téves, nem szörpöt készítettem, hanem italt, ami higítás nélkül is fogyasztható - édesszájúak előnyben - a szörp ugyanis Hildus áldásos tevékenységének köszönhetően keletkezik a családunkban évről-évre. 

Az ital elkészült, meg is ittuk és bizony nem készült fotó.

Múlt héten Múzs munkahelyén jártunk egy kellemes céges-bográcsos rendezvényen, s a hihetetlen hidegnek köszönhetően fenn a hegyen még javában virágzott a bodza. Szerencsére - vagy szokás szerint, mindkét állítás megállja a helyét - Múzs nem sietett minket hazavinni, így míg vártunk rá Nagylábbal a fagyos parkolóban, volt idő egy nagy zacskót teleszedni az illatos virágokkal. Közel 6 liter ital lett a végeredmény, amit épp az imént szűrtem le.

Jöjjön a recept:

Bodzaital (2 literhez)

12 nagyobb bodzavirág

20 dkg cukor (ki milyet szeretne, a nádcukor is kiváló hozzá)

3 db citrom (a héj fogyasztásra alkalmas legyen - Aldiban általában kapható ilyen)

2 liter víz

A virágokat alaposan megmostam, szűrőbe tettem. Több nagy üvegbe - akinek nincs, használhat fazekat is - öntöttem a vizet (értelemszerűen a virágok darabszámához mérten felszorozva a fenti mennyiségeket), belemértem a cukrot, majd az alaposan megmosott citromok felét belenyomtam a lébe, a többit felkarikázva helyeztem az üvegbe, majd a virágok következtek. Az egészet alaposan összekevertem, fóliával, gumival lezártam és hűtőbe tettem. 4-5 napot kell itt töltenie az italnak, ami azonban fontos, minden nap meg kell keverni! Ezzel elkerülhetjük a penészedést, illetve jobban kioldódnak az aromaanyagok. Mikor elkészült, szűrőn átszűrtem, majd mehetett az üvegekbe. Nincs egyforma üvegem, teszem, amibe sikerül, hiszen nem is ez a lényeg. 

Aki teljesen átlátszó italra vágyik, gézen szűrje át, úgy az összes szárazanyag-tartalomtól megszabadulhat. Az elkészült nedű a hűtőben 2 hétig biztosan eláll, ha addig megmarad.

Úgy rémlik, nagymamám olvasztott cukrot tett a vízbe, de ez csak egy halvány emlék. Én nem vesződnék vele, így is tökéletesen finom lesz, s nem kell még egy edényt elmosogatni.

Az ösztönről szólva pedig: Nagyláb lázas. Igyekszem rávenni, hogy igyon sokat, de úgy tűnik, vízre most nem vágyik, hát akkor mi legyen? Cukros italokat nem kap, a teára is húzza a száját. Gondoltam, adok neki a bodzaitalból, azonban a magas cukortartalom miatt neki higítva. Ízlett neki, issza is azóta a folyadékot, s közben kiderült, hogy a bodza lázcsillapító, izzasztó és immunerősítő. Éljen!

Próbálják ki! Érdemes.

Olcsó sajtos süti

Szeretem a sós süteményeket. Hát még Múzs! De általában csak egy félét szoktam sütni. Húsvét előtt kaptam egy receptet, amit a barátom is úgy kapott az ő barátjától. Olcsóbb, mint az a klasszikus sajtos, amit én szoktam csinálni és szapora is. Meghagyom az örökölt nevet, bár az illetőt nem ismerem, de egyéb forrásmegjelölés híján így is jó lesz.
Sajnos, egyelőre nincs jobb képem, de azt tessék nézni ott a fehér tálban, a felső sarokban a hókifli és az ishler ölelésében.

Niki sós sütije, avagy sajtos kocka

30 dkg liszt
3 dkg reszelt sajt (plusz a díszítéshez)
15 dkg margarin
késhegynyi só
kis doboz tejfölnek maximum a 3/4-e

1 tojás a kenéshez
magok, sajt, só

A tésztát összegyúrtam - jól nyújthító tésztát kell kapni. A szöveg szerint egy órát pihentetni kell, én ezt lerövidítettem - a húsvéti hajtásra való tekintettel - mintegy fél órával, de nyugodtan hagyhatják. A tésztát 4 részre osztottam, a sütőt előmelegítettem 170 fokra, majd kinyújtottam a darabokat levestészta (papírvékony, de komolyan) vastagságúra. A sütőlemezre sütőpapírt helyeztem, majd rátettem a kinyújtott tésztát, megkentem tojással, alaposan megsóztam, majd reszelt sajttal és köménnyel meghintettem. Derelyevágóval apró kockákra vágtam a tésztát.
Kömény helyett használhatnak szezámmagot, tökmagot, lenmagot, bármit, amit szeretnének. Nekem csak ez volt itthon. Rózsaszínre sütöttem.

Sörkorcsolyának is isteni, próbálják ki!

Vendégvárás

Szeretek újabb és újabb süteményeket kipróbálni. Mostanában a krémes sütemények felé fordultam, de nem magam miatt - én ugyanis nem vagyok oda értük -, hanem Múzs kedvéért. A hétvégén vendéget vártunk, s miután Múzs ügyintézés céljából Szegedre távozott, volt időm kutakodni a világhálón egy krémes, finom sütemény után.

Találtam egy Csehszlovák (Vendégváró) szelet nevű édességet. A név tetszett - én még emlékszem a régi Csehszlovákiára - a krém is tetszett, viszont nem akartam kétféle tésztával vesződni, meg egy kicsit édesnek is gondoltam, így elkészült az én változatom. Íme:

Az én Csehszlovák szeletem

10 tojásból piskóta - kétharmadába kerüljön cukrozatlan kakaópor

krém:

3 ek liszt

5 dl tej

1 cs. vaníliás cukor

1 tojás

20 dkg vaj, vagy margarin

20 dkg porcukor (plusz a tetejére)

5 ek. savanyú lekvár

A piskótákat lapra húzva megsütöttem. A lisztet egy tűzálló tálba tettem, elkevertem kevés tejjel, hogy sima legyen, majd hozzáadtam a többi tejet, a felvert tojást, a cukrot, s puding szerűre főztem. A margarint a porcukorral kihabosítottam, s a kihűlt masszához öntöttem. Alaposan kikevertem a krémet.

Alulra került egy barna lap, amire lekvárt kentem, majd a krém felét. Ezután jöhetett a fehér lap, a maradék krém, végül a barna lap, s a tetejére porcukor. Hűtőbe kell tenni, s nagyon jót tesz neki egy nap állás. 

Finom lett, de legközelebb mindkét réteg krém alá kenek savanykás lekvárt, de aki az édes dolgokat szereti, ki is hagyhatja.

A lényeg: Múzs örült. A sors iróniája, hogy a vendégek nem szeretik a süteményt. Sebaj, több marad nekünk :)

Próbálják ki!

Villámgyors pizza

Bevallom, nem az én érdemem, a fuszereslelek.hu-n olvastam, mikor még a régi "helyén" volt. Picit módosítottam az eljáráson, azóta sütőt is váltottam, s most leírom a receptet, hogy ne kelljen linkelgetni - ellenőrzés: forrásmegjelölés megtörtént. Ott a cím valami olyasmi, hogy 99%-os pizza rendelési idő alatt. Ezt nem tudom megcáfolni, valóban így van!

Villámgyors pizza (Fűszeres Eszter nyomán)

35 dkg liszt (szerintem mindegy milyen, nem vacakolok vele sosem)

1 dl tej

1,5 dl meleg víz

1 tk só (ha nem elég sós a só, akkor picit több)

1 kk cukor

2 ek olívaolaj

2 dkg élesztő

A lisztet tálba mérem, a tejet a vízeel együtt megmelegítem, majd a tálba öntöm, s mehet hozzá a többi hozzávaló - nem kell élesztőt futtatni(!). Egy fakanalat ragadok, amivel alaposan összekeverem, s azzal dagasztom kicsit a tésztát, de nem viszem túlzásba.

Előmelegítem a sütőt 230 fokra (mert tud ilyet és van külön pizzasütő funkció, ha nincs légkeverjenek, s legyen jó meleg a sütő, végső esetben csak az utóbbi.

Míg melegszik a sütő, összevágom a feltétnek szánt dolgokat (sonka, brokkoli, hagyma, paradicsom, paprika, olívabogyó, meg amit találok a hűtőben). A képen látható a Húsvéti maradékokból készült.

A tepsibe sütőpapírt teszek. Bizony ám! Aki ismer, tudja, hogy nem (volt) barátom a sütőpapír, de - ez itt a reklám helye - édesanyám felhívta a figyelmem a Tesco-s márkájúra, s kérem szépen, bevált!

A tésztát a levegőben gyorsan széthúzkodom, vigyázva, hogy ne szakadjon, majd a tepsiben "formára igazítom". Megkenem vagy fokhagymás tejföllel, vagy házi ketchuppal, oregánót hintek rá, majd jöhetnek a feltétek kedvem szerint. 15 perc alatt mesül. 

50 perc alatt tokkal vonóval kész a pizza.  Próbálják ki, ez valóban megéri!

Klasszikus második fogás - rizsfelfújt

Szeretem a régi recepteket. Több van még a nagymamámtól. Sajnos, sok eltűnt, vagy a feledés homályába merült, amit nagyon sajnálok, de ezen már nem tudok változtatni. Kicsi koromban rengeteget sertepertéltem mellette a konyhában. Tőle tanultam meg sütni és főzni, az ő keze nyomán nyert értelmet számomra az "érzés szerint" konyhai fogalom, amitől a legtöbb háziasszony frászt kap. Még egészen kicsi koromban kezdtem el egy jegyzetfüzetbe írni a recepteket, s ezt a kis könyvet használom most is. Van, amit én gyűjtöttem, s van ami a nagymamámtól származik. A mai receptet nem tudom, melyik kategóriába soroljam. Volt otthon néha rizsfelfújt málnaszörppel, vagy lekvárral, de csak mamám haláláig. Anyukám sosem csinál(t).

Rizsfelfújt (Rizskoch)

1 bögre rizs

1 bögre víz

1 bögre tej

3/4 bögre cukor

2 ek margarin

1 citrom reszelt héja

4 tojás

mazsola

A rizst a vízzel, tejjel puhára főztem.  A vaj kétharmadát, a cukrot és a citromhéjat, mazsolát a rizshez kevertem. Amikor kihűlt, alaposan elvegyítettem a tojások sárgájával, majd óvatosan hozzáadtam a tojások felvert habját is. A maradék margarinnal kikentem egy közepes, mély falú tepsit, s 170 fokon készre sütöttem. Érdemes tűpróbát használni, engem ugyanis megviccelt a sütőm. Szép aranybarna volt a sütemény teteje, de belül még nyers volt, így lefedtem, s addig sütöttem, míg belül is átsült. (Éljen a szósimétlés!)

Tálalhatják lekvárral, málnaszörppel, sodóval, kinek-kinek ízlése szerint. Egy kiadós leves után remek második fogás válhat belőle. Próbálják ki!

Ne feledjék el a családi recepteket. S a kézzel írást sem. Én a mai napig gyakorlom. A gépelés világában - ez irónikus, hiszen most is épp a billentyűket nyomkodva osztom meg a gondolataimat - nem szabad elfeledkeznünk a kézírásról. Személyes és szép emlékeket idéz(het) fel a kávéval leöntött, megsárgult papír. Ugyanúgy, ahogy más érzést kelt az emberben, ha az elkészült képek egy részét a kanapén ülve, egy fényképalbumba rendezve nézi meg.

Ragu a pitében

A minap volt egy szabad fél órám, s pihenés képpen a tévé előtt ültem, s beleszaladtam - már nem tudom, s csak sejtem, hogy Jamie Olivernél - egy szuper kis receptbe. Persze nem írtam le, de gondoltam, ezt meg kell csinálni.

Ahogy a cím is mutatja egy ragu készült, bár ő pástétomnak mondta. Nekem a pástétomról más a fogalmam, de sebaj. Az alap ötlet zseniális! A szakács marhahúsból készítette, s zellergumó helyett szárzellert használt, de nekem egyik sem volt itthon, így született meg a saját, átnevezett változatom.

Sertésragu leveles tésztában sütve

1 kg sertéscomb (más húsféle is lehet)

2 db vöröshagyma

0,5 zellergumó

3 db sárgarépa

1 db petrezselyem gyökér

1 liter húsleves

2 ek repceolaj

2 ek édes fűszerpaprika
leveles tészta
1 tojás a kenéshez

Mindent megtisztítottam, nagyobb kockákra vágtam, beleértve a hagymát is. Olyan lábost választottam, ami a sütőben fortyogást is remekül bírja, ugyanis az ételnek ott kell rotyognia majd. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Az olajra öntöttem a  zöldségeket, majd sóztam, s mikor a hagyma kicsit üveges lett, a lábasba került a hús is. Megvártam, míg a hús kifehéredik, akkor rátettem a paprikát, átforgattam, majd felöntöttem a húslével. Felforrósítottam, s betettem 2 órára a sütőbe. Időnként megkevertettem Múzzsal, nehogy kimaradjon a jóból. Nincs pástétomos tálam, így egy hőálló kerámia tálat béleltem ki a  leveles tésztával, belekanalaztam a ragut, de arra figyelni kell, hogy túl sok lé ne kerüljön bele, mert eláztatja a tésztát. Ráhajtottam a lelógó széleket, kilyuggattam a tészta tetejét, hogy a sütőben keletkező gőz eltávozhasson, megkentem tojással, s kb. 40 perc alatt készre sütöttem.

Az elkészült ételt friss salátával körítve tálaltam. Igazán kiadós, laktató és szemet gyönyökrökdtető menü lett.

Bevallom, nem az összes ragut használtam így fel. A maradék egy része későbbi felhasználás céljából a fagyasztóba került, a fennmaradó részhez tésztát főztem, így lett még egy napra való ebédünk.

Próbálják ki!