Ringlós-szilvás kevert sütemény vaj nélkül

A tegnap említett családi ebédre a barackos pite mellett vittem egy ringlós-szilvás süteményt is. Általában igyekszem úgy sütni/főzni, hogy mindenki megtalálja a fogára valót. Ez a sütemény is azért készült, hogy sógorom kedvében járjak, aki semmiféle tejterméket nem eszik meg. Fontos volt, tehát, hogy a tésztában vaj, vagy margarin helyett olaj legyen. Az alábbi receptet azért is szeretem, mert kevés tojás kell bele, tehát nem drága, mégis kiadós.

Múzs szülei rengeteg ringlót küldtek nekünk, aminek eddigre a nagy részét már megettük, én pedig még ezen szállítmány érkezése előtt vettem a piacon néhány kiló szilvát. Mindegyik erősen megérett a felhasználásra, így adta magát, hogy a sütemény tetejére ők kerüljenek.

Joggal kérdezhetné az olvasó, hogy miért csak gyümölcsös édességeket vittem. A válasz egyszerű: negyven fok volt árnyékban, krémes, olvadós, hűtést igénylő tészták szóba sem jöhettek, s ott volt a halom gyümölcs, amit ideje volt felhasználni. Ennél prózaibb válaszom pedig: mert ennek van idénye, s úgy tapasztaltam, remekül megállták a helyüket! Viszont most már jöjjön a recept.

Ringlós-szilvás kevert sütemény

20 dkg cukor

1 dl víz

1 dl olaj

3 tojás

1 cs. sütőpor

25 dkg liszt

5 db ringló

5 db szilva

1-2 tk őrölt fahéj

Mindent egy tálba öntöttem, s alaposan kikevertem. Kivajazott-lisztezett (ezt nem veszi észre az érintett) tepsibe öntöttem, ráhalmoztam a kis kockákra vágott gyümölcsöket, majd meghintettem fahéjjal. (Főleg a ringlónál, illetve a nagyobb nedvességtartalmú gyümölcsöknél fontos, hogy vagy vékony szeletekre vágjuk, vagy apróbb darabokra, mert ellenkező esetben eláztatják a tésztát) Előmelegített sütőben 160 fokon 50 perc alatt készre sütöttem.

Amikor kihűlt, megszórhatjuk még fahéjas porcukorral, de én meglehetősen édesnek ítéltem mind a szilvát, mind a ringlót, ezért nem tettem.

Azt hiszem, jól sikerült, mert sógorom falta, aminek köszönhetően Hildus gyorsan el is kérte a receptjét. 

Érik a szilva! Próbálják ki!

Desszert családi ebédre Polcz Alaine nyomdokán

Néhány hete szüleink jöttek, s összeszerveztek mindannyiunkat Hildusékhoz egy nagy családi ebédre. Apa főzött, vagyis ő hozta az alapanyagokat és segédkezett, azonban tulajdonképpen mindenki kivette részét a munkából. Volt húsleves, rántott hal, rántott gomba, krumplisaláta, sült kacsacomb, párolt lila káposzta, rosejbni, én pedig gondoltam, viszek desszertet a bőséges és feledhetetlenül ízletes lakomához.

Kétféle gyümölcsös édesség készült. Egy barackos pite és egy ringlós-szilvás kevert tészta. Ma a barackos süteményt osztom meg az olvasóval.

Hildusnak köszönhetően nagy rajongója vagyok Polcz Alaine szakácskönyvének. Olyannyira, hogy előszeretettel ajándékozom kezdő háziasszony ismerőseimnek. Nincs benne semmi elérhetetlen alapanyag, kitér a maradékok felhasználására is és fantasztikus történetekkel gazdagítja a könyv egészét. A karácsonyi készülődés részt minden évben hangosan felolvasom Múzsnak is.

Ebben a könyvben - hopp, még nem árultam el a címét, íme: Főzzünk örömmel - van egy nagyon egyszerű, abszolút macera-mentes süteményrecept, ami biztosan mindenkinek sikerül, már elsőre is. Nem írom a pontos címet és az oldalszámot sem. Ha könyvesboltban jár az olvasó, pillantson bele, megéri!

Villámgyors sütemény

35 dkg liszt

20 dkg margarin

10 dkg cukor

1 tojás

1 kis tejföl

1 sütőpor

1 citrom héja és leve (én most a héjat nem tettem bele, mert sógorom nem szereti)

fahéj, ha gondoljuk

ha nem állna össze, egy icipici tej

lekvár (lehet ez a kizárólagos töltelék, s berácsozhatjuk a tésztát, de halmozhatunk rá gyümölcsöt, ahogy én tettem)

Mindent egy tálba öntöttem, összegyúrtam, s egy kerek 29 cm-es formát vettem elő. A tészta kétharmadát belenyomkodtam a formába úgy, hogy pereme legyen. A kimaradót rácsnak gondoltam, de végül nem tettem rá, egy kisebb formában újabb sütiként végezte. A tésztát megkentem vékonyan lekvárral és szép sorban felrakosgattam rá az őszibarack szeleteket. 180 fokos sütőben 40-45 perc alatt készre sütöttem. Mikor kihűlt, fahéjas porcukorral szórtam meg.

Mutatós, igazi nyári csemege. Ízlett a családnak.

Ismét egy gyors vacsora

Szeretem azokat az ételeket, amik percek alatt összeüthetők, s melyeket kedvemre variálhatok. A sokféleség illúziója a megunhatatlanság és változatosság varázsát kelti bennem. Jöjjön most is egy ilyen étel. Gyors, laktató és finom. Ezernyi variációt el tudok képzelni a töltelék milyenségét tekintve. Kerülhetne bele hagyma, fokhagyma, sonka, vagy szalonna, pritaminpaprika, szárított paradicsom, de akár tonhal is. Nem csigázom tovább az olvasót. Vágjunk bele.

A nyári hőség egyik napján Múzs meggyötörten, nyűgösen, fáradtan érkezett haza a munkából. Láttam rajta, abban az állapotban van, mikor nyugalom és némi kényeztetés kell neki. Gondoltam, haladjunk sorjában, első legyen a nyugalom. Míg vett egy hűsítő-frissítő zuhanyt, addig én gyorsan összeütöttem neki néhány töltött burgonyát paradicsomos kefires öntettel.

Töltött krumpli

2-3 db burgonya (a mennyiség a fogyasztó igényétől függ)

1 dkg vaj

petrezselyemzöld

2-3 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is, nekem trappista volt otthon)

csipet só

csipet őrölt kömény

csipet őrölt bors

1 dl kefir 

2 koktélparadicsom

A paradicsomot apróra vágtam, s egy kis tálban összekevertem a kefirrel, majd betettem a hűtőbe. A krumplikat alapos mosás után - ám hámozás nélkül - fedeles jénai tálba tettem, s 8 perc alatt 750 Watton megfőztem. Félbe vágtam őket, majd kikapartam a húsukat, amit egy tálba tettem és összekevertem a fűszerekkel, vajjal, apróra vágott petrezselyemmel, a sajt harmadával, majd visszatöltöttem a masszát a héjakba. Sütőlemezre sorakoztattam őket, s a maradék reszelt sajtot elosztottam az egyes darabok közt. A sütőt grill fokozatra állítottam és pirulásig sütöttem.

Zuhanyból immáron frissen, s jobb kedvvel kilépő Múzs nagy örömmel vette az illatozó vacsorát, amihez bónuszként járt egy pohár ital is. Az evés végeztével elégedetten, s mosollyal az arcán dőlt hátra a kanapén. Az elgyötörtség elpárolgott, helyét a nyugalom vette át.

S még mondja valaki, hogy a férfiakhoz nem a hasukon át vezet az út ;). Még ha csak részben is.

Próbálják ki!

Újra itt..

Sok-sok idő telt el, mióta letettem - persze csak időlegesen - a Bkonyha fonalát. Néha azért főztem, azonban fotók nem készültek. A sorozatos rosszullétek, majd közel egy hónap szigorú fekvés - mindez jó cél érdekében ;) - lényegesen visszavetette a konyhához fűződő kedvemet, de jelentem, a helyzet normalizálódni látszik, s újult erővel ugrom fejest az általam művelt szerény gasztronómia élvezeteibe.

A nyár szép volt, izgalmakkal, félelemmel, élményekkel, színekkel, ízekkel, családi ebédekkel, barátokkal teli. Mindössze egy hét jutott nekünk Múzzsal, amit kettesben eltölthettünk kis vackunkban a Velencei-tó partján. Remek volt, s épp az egyik őrjítő meleghullámot sikerült ott átvészelnünk. Igazi nyaralás volt úszással, lángossal, koncertekkel, hintaágyon alvással, rövid sétákkal, s egy általunk főzött pincepörkölttel - kép nincs, pedig három napig ettük, így marad az íz emléke és a kérés: higgyék el, isteni volt! :) A képen velencei kedvenc lakónk látható a zsályaerdőben.

A nagy melegben igyekeztem gyorsan elkészíthető, friss zöldségekből álló menüket készíteni, hogy legalább az emésztés ne legyen megerőltető. 

Az egyik legegyszerűbb nyári vacsora mindenképpen a szendvics. Most sokan kuncognak ezen, de valljuk be őszintén, melyikünk áll szívesen negyven(!) fokban a konyhában?!

Egy kellemes, halas szendvics nálunk bármikor szóba jöhet. Ha a lustaság győz, nem grillezett halat használok, hanem halkonzervet. Nagyon kevés tartósított dolog van a konyhámban, azonban a konzerv halnak nem tudok ellenállni.  Mindig van otthon szardínia és tonhal, s most kivételesen többféle hering is pihen sorsára várva a kamrapolcon. Ezeket két helyről szoktam beszerezni - figyelem, reklám következik, akit nem érdekel, gyorsan olvasson tovább - cba és aldi. 

A most sorra kerülő finomságot Hildus nevezte el - ha nem így van, majd kijavít - terítéken a halacskás szendvics. Ő vaj nélkül készíti, mi vajjal szeretjük. Íme:

Halacskás szendvics (4 főre)

2 olajos szardínia konzerv

5 dkg vaj (nem RAMA, nem margarin, vaj!!)

2 gerezd fokhagyma

fél citrom leve

csipet só

2 főtt tojás

néhány koktélparadicsom

petrezselyemzöld

1 bagett

A konzervekről leöntöm az olajat, majd a halakat egy tálba öntöm, s alaposan összetöröm villával. Hozzáadom a vajat, citromlét, sót, az összetört fokhagymát, majd alaposan elkeverem. A bagettet felkarikázom, vagy megpirítom, vagy nem, s a masszát a szeletek tetejére halmozom. Díszítem felkarikázott tojással, paradicsommal, petrezselyemzölddel. A képen látható szendvicseknél a paradicsomot félbe vágtam, s összekevertem az apróra vágott petrezselyemmel. Az azonban fontos, hogy a paradicsomot ne készítsük el sokkal korábban, mert levet ereszt, s eláztatja kenyereket.

A fenti étel bármilyen halból elkészíthető, de a konzerv változatok közül nekem a szardínia vált be leginkább. A tonhalat inkább friss salátával, paradicsommal, olívabogyóval, olívaolajjal, borssal, kevés citromlével szoktam összekeverni, s háromszögre vágott pirított kenyérrel, s egy pohár pohár könnyű, száraz fehér borral tálalom.  Bármelyiket ajánlom kipróbálni, ha szeretik a halat, nem fognak csalódni.

Már nagyon hiányzott: sóska

Nemrég - hosszú idő után - szüleimnél voltunk hétvégén. A szombati sűrű esőzés után napsütéses vasárnapra ébredtünk. A kert ontotta magából a friss zöldségeket. Kaptunk zöldbabot, anyukámmal szedtünk sóskát, spenótot, paprikát, paradicsomot és - még - bébi céklát.

Kérdeztem anyut, miért hiányzik nekem annyira a sóska. Olyan, mintha már nagyon régen nem készült volna. Aztán bizony kiderült, hogy tavaly nem volt a kertben. Nem sikerült az újbóli telepítés, de szerencsére idén már ott zöldell a meggyfa tövében. Summázva tehát, több, mint egy éve nem ettem sóska főzeléket. Pedig  ezt a levélzöldséget nagyon szeretem. Nyersen, főzve egyaránt. Javaslom, ha valakit sosem sikerült még rábeszélni a fogyasztására, ültessék ki a kertbe a sóska sor mellé, s hagyják "legelni". Ahogy mi is tettük gyerekkorunkban. Nincs is jobb egy forró nyári napon, mint a kellemesen savanyú, szomjoltó, zsenge sóskalevél. 

Hazajöttünk, s a sok finomság mellett természetesen a sóska is elkészült. Egyszerű, finom, laktató, imádom!

Sóska főzelék

egy nagy halom sóska

só

4-5 ek cukor

1 kis tejföl

1 csapott ek liszt

kevés víz

A sóskát alaposan megmossuk, majd a levélnyeleket fogva a sóska főerét kihúzzuk a levéllemezből. (Elnézést a tudományos fogalmazásért, ez - bár már nem ebben élek - szakmai ártalom.) Ez persze sokáig tart, meg minden egyes levelet egyesével kézbe kell vennünk, de megéri!

Az elkészült zöld halmot egy lábasba tesszük, s kevés sóval megfonnyasszuk. Én egy deciliternyi vizet is öntöttem hozzá. A tejfölt a liszttel simára keverem, majd a lábost a tűzről levéve hozzákeverem a tejfölös keveréket. Hozzáteszem a cukrot is, s folyamatosan kevergetve felforralom. Kóstoló próba következik, jöhet a só és cukor utánpótlás, ha szükséges. Főtt krumplival és tükörtojással tálaljuk. Aki igazán finomat szeretne készíteni, víz helyett marhahúslevessel önti fel. Ez utóbbit Hildus leste el a barátnőjétől, aki igazi sóskaszósz-nagyágyú. Szóval ez titok! Psssszt.

Elkészíteni roppant egyszerű, ha már megpucoltuk. Nem csak főzelék, saláta is készülhet belőle. 

A kollégáim fintorogva kérdezték mi az, én pedig jóízűen, velük mit sem törődve bekanalaztam az egészet.

Borsos tokány, ahogy anyukám csinálja

Bevallom, mostanában nem igazán voltam lelkes a konyhában, illetve nem írtam bejegyzést, aminek több oka is van. Az egyik a meleg, a másik, hogy az idényzöldségekre való tekintettel a már eddig is közzétett ételek - mint például lecsó - több ízben is az asztalra kerültek. Annyi változtatással, hogy került bele vagy egy cukkini, vagy tojás, vagy tejföl, vagy bármi amitől ipari mennyiségre váltott, vagy kissé más ízt kapott, azonban nem éreztem érdemesnek arra, hogy újra bekerüljön a virtuális napló-szakácskönyvembe.

A múlt héten viszont a meleg űzött ki a konyhából, így kénytelen voltam az üzemi konyha gasztrocsodáit fogyasztani olykor-olykor. Így esett, hogy sorban állás közben megpillantottam a menüsorban egyik legkedvesebb ételemet, a borsos tokányt! Azonnal rávetettem magam, de mint ilyenkor lenni szokott, csalódás következett. Nos, az első csalódás a szemrevételezéskor ért, mikor is konstatáltam, hogy az ételben szalonna van, és egyáltalán nincs benne sem tejföl, sem babérlevél. A második kellemetlen meglepetés pedig a kérdés: milyen köretet kérek hozzá?! Hogyhogy milyet? - gondoltam - hát ehhez csak tészta jó. (Biztos Önök is vannak úgy bizonyos ételekkel, hogy valahogy mondjuk gyerekkorban megszokták és az csak úgy jó és kész. Nos ezzel az étellel például én így vagyok.)Hát, tészta az nem volt, de a konyhán dolgozók meggyőztek, krumplival igazán jó párost alkotnak. Tepsiben sült burgonyát kértem hát hozzá. Szalonnás marhapörköltnek isteni volt, borsos tokánynak viszont csapnivaló. El is határoztam, ha már így beleéltem magam a borsos tokányba, főzök hétvégén. Miután Múzs pénteken elhagyta a várost, s a Balaton felé vette útját és csak vasárnap este ért haza, gondoltam, addigra készítem el. Persze, sosem csináltam még, de ez nem lehet akadály. Kukta van, vadhús van - gondoltam -, tészta is van, hát ugorjunk fejest a tokányfőzés rejtelmeibe. Gyakorlott szakácsnak tartom magam, de azért igénybe vettem a telefonos segítséget, azaz felhívtam a borsos tokány titkainak valódi tudóját, anyukámat, hogy hogyan is kell készíteni.

Borsos tokány (8-10 főre)

1,2 kg borjú (nem találtam vadhúst, de volt a fagyasztóban egyben ennyi borjúhús, ezért az ipari mennyiség)

3 fej vöröshagyma

2 ek. repceolaj

3 tk pirospaprika

1,5 tk őrölt bors

só ízlés szerint (nem tudom, mennyit tettem bele, kb 3-4 tk.)

4-5 babérlevél

0,5 liter víz (vagy kicsit több, de nem lé kell, hanem szaft)

2,5-3 dl tejföl

1 cs. szarvacska tészta

A borjút lehártyáztam, megmostam, majd szeletekre vágtam. Bizony, nem csíkokra, szép, közepes méretű szeletekre.

A hagymát apróra vágtam, majd a kuktában az olajon, kevés sóval megpirítottam. mikor elkészült, rátettem a húsokat, s mindkét oldalukat megpirítottam, majd megszórtam pirospaprikával, sóval, borssal, beletettem a  babérleveleket, s öntöttem rá annyi vizet, ami majdnem ellepte, majd kuktában forrás után 30 perc alatt készre főztem. Amikor ki lehetett nyitni a tetejét, beletettem a tejfölt, elkevertem, majd újabb 10 percre visszatettem főni, közben a tésztát kifőztem.

A kukta használatával voltak problémáim, de apukám hathatós telefonos segítségével ez is megoldódott. Azt hiszem, többé nem rettegek a kuktától.

Isteni lett! Fenomenális, pont olyan, mintha anyukám csinálta volna. 4 napig ettük. Ezért a kivételesen feltüntetett célszám a recept neve mellett.

Erre is csak azt tudom mondani: próbálják ki! Általában a kisgyerekek is szeretik. Anyukám az összes gyerekén és unokatestvéreimen kipróbálta! :)

Mákos-meggyes püspökkenyér

Drága apai nagyanyám művésze volt a süteményeknek, s nagy szerencsémre megtanított rétest is nyújtani. Ezt a tudományomat volt szerencsém kamatoztatni fővárosi lakásunkban is, a nappali közepén, a parkettát lepedőkkel letakarva. Aki viszont most arra számít, hogy rétesnyújtós bejegyzés következik, bizony nagyot téved. Miért kezdtem mégis ezzel a mondandómat? Nos, a rétesek közül a legnagyobb kedvencem a mákos-meggyes. De itt még mindig nincs vége a történetnek! Kolléganőim a minap isteni süteményt hoztak be: mákos-aszalt szilvás püspökkenyeret. Hmmm. Valami mennyei volt. A számban olvadt a tészta, a mák utánozhatatlan íze csiklandozta az ízlelőbimbóimat, amit tökéletesen kiegészített a citromhéj friss, üde aromája. Azonnal tudtam, ezt el kell követnem otthon is. A receptet nem kértem el, így böngészhettem a neten, s több helyen is megtaláltam az aszalt szilvás verziót. Abban biztos voltam, hogy aszalt szilva nincs otthon, azonban egy fél üveg magozott meggyet rejt a hűtőszekrény, s épp ideje lenne felhasználni. Ráadásul Múzs is utazott a Balatonra, legalább - gondoltam - nem megy majd üres kézzel. Hozzávalókat összeírtam, bevásárló lista is elkészült, hazafelé a CBA felé vettem az irányt, majd otthon azonnal nekiveselkedtem a sütésnek, a közel 40 fok ellenére.

Terjedelmes bevezető után jöjjön a recept, némileg saját képemre formálva:

Mákos-meggyes püspökkenyér

1 pohár natur joghurt (én Cserpest használtam és ezzel mértem a további hozzávalókat)
3 tojás 
1 és egy kicsi joghurtos pohár cukor 
0,5 joghurtos pohár olaj 
2 citrom reszelt héja (alaposan megmosva)
1 citrom kifacsart leve 
2 joghurtos pohár liszt 
5 dkg darált mák (csak saccoltam, szerintem kicsit több lett)
0,5 cs. sütőpor

1 dl magozott meggy

Azt hiszem, ez utóbbi magyarázatra szorul. Anyukám a meggyszörp készítésekor fennmaradó magozott, lecukrozott meggyet 2,5 dl-es üvegekbe rakja, jó szorosan, alaposan kinyomva közülük a levegőt. Az 1dl a hűtőben lévő fél üvegben megmaradt mennyiséget jelenti.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Egy pástétomnak való formát kikentem, kiliszteztem, majd a tojásokat, cukrot, olajat, joghurtot, citromlét és héjat alaposan kikevertem A lisztet egy edényben összekevertem a mákkal, sütőporral, majd a folyós keverékhez adagoltam, simára kevertem. Végül belekerült a magozott meggy is. Egy kevés lé volt a meggyen, egészen elhanyagolható mennyiség, ez is a keverőtálban végezte. A kész masszát a sütőformába töltöttem, majd mintegy 50 perc alatt készre sütöttem, bár 30 percnél le kellett takarnom sütőpapírral, mert még nagyon folyós volt belül, a teteje viszont erősen pirult.

Még jó, hogy sütöttem, mert épp hogy elkészült, vendégeink érkeztek, akik meg is jegyezték, hogy a hőség elvette az eszem, hogy még a sütőt is képes vagyok bekapcsolni, viszont a végeredmény mindenkinek ízlett. A nagy részét pedig Múzs elvitte a Balatonra.

Hamarosan újra elkészítem majd, legkésőbb akkor, mikor szüleimmel találkozunk, mert apukám nagyon szereti a mákos dolgokat. Nem utolsó sorban azonban azért, mert bár nagyon megkívántam, be kellett érjem másfél szelettel, több nem jutott.

Próbálják ki! Érdemes!