2013. május 26., vasárnap

Hókifli

Dóri barátnőmtől kaptam egyszer ezt a receptet. Azóta is gyakran csinálom, mert kiadós és olcsó. Karácsonykor mindig készítek, s ajándékba is szívesen adom, mert jól mutat kis celofán zacskóban, vagy kosárkában, néhány csokis keksszel, vagy egyéb, színesebb süteménnyel társítva.


Hókifli

35 dkg liszt
25 dkg margarin, vagy vaj (én ehhez margarint szoktam használni)
1 kis pohár tejföl
2 cs. vaníliás cukor
1 csipet só

savanyú lekvár

porcukor a forgatáshoz


A sütőt előmelegítjük. A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a sót, majd az egészet elkeverjük. Beledaraboljuk a zsiradékot, s a száraz résszel alaposan elmorzsoljuk. Ezután hozzátesszük a tejfölt, s a tésztát simára gyúrjuk. Fél órára betesszük a hűtőbe, hogy könnyebb legyen később dolgozni vele.
A kihűlt tésztát 4 részre vágjuk, majd egyenként 1-2 mm vastagságú köröket nyújtunk belőle. A köröket további 8 részre, azaz háromszögekre osztjuk. Megkenjük - lehetőleg szilárd - lekvárral a vastag szélénél, s feltekerjük, mint egy kiflit. Kenetlen sütőlemezre tesszük, s addig sütjük, míg enyhe színt kap a kiflik teteje. Még forrón porcukorba forgatjuk.

Nálunk nagy sláger, próbálják ki!

2013. május 7., kedd

Rozmaringos sütemény

Most, hogy véget ért a kemény diéta, már ami a tejtermék, csokoládé és egyéb dolgokat illeti , s Nagyláb pöttyei is elkezdtek fogyatkozni - lekopogom -, rám tört újra a konyhai kreativitás. Napok óta nyúzom Múzst, hogy sütit szeretnék enni. Vett is nekem, de őszintén szólva úgy érzem, egy cukrászda teljes készletét fel tudnám falni. Tegnap délután magamra kötöttem Nagylábot, s közösen expedíciót indítottunk a konyhába.  Nevezett nem tűrte sokáig a kendős kalodát, így félúton az ágyába került. Az biztos volt, hogy az alap a kókuszos muffin lesz, csak mondjuk kókusz mentesen, helyette citromot és rozmaringot használva. Íme a recept:


Rozmaringos sütemény

2 bögre liszt
1 bögre kristálycukor
1 cs. sütőpor
csipetnyi só
1 tk. őrölt rozmaring ("egészet", azaz morzsoltat is tehetnek bele, de akkor használjanak kevesebbet)
1 citrom reszelt héja és leve
1,5 dl olaj
1,5 dl tej
1 kis pohár joghurt, vagy tejföl (a romlott joghurtra való tekintettel én tejfölt használtam)
2 tojás

A szárazakat összekevertem, majd hozzáadtam a többit is, alaposan felvertem az egészet, majd vajazott és lisztezett tepsiben, előmelegített sütőben 160 fokon tűpróbáig sütöttem. Az eredmény egy könnyű, illatos, igazán finom teasütemény.


Szeretek kísérletezni, s annál is jobban szeretem az egyszerű, gyorsan elkészíthető dolgokat. Ez is egy ilyen sütemény. 
A tetejére több mindent el tudok képzelni, de azt hiszem, már nem lesz időm megcsinálni, mert elfogy. Ha nem bánják, önöknek elárulom a fejemben lévő variációkat:
1. citromos cukormáz
2. étcsokoládé bevonat
3. egy mákos-vaníliás krém szépen elterítve, villával csíkosra húzva

Ezeken felül persze mindenki elkészítheti a saját variációját, én pedig kíváncsian várom az új tippeket.
Ahogy mondani szoktam: próbálják ki!

2013. május 6., hétfő

Répatorta "kettő"

Azért a "kettő" mert tavaly Húsvétra már készítettem egyet, de az teljesen más recept volt. Ez egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb, s szerintem - bocsánat attól, akitől az előzőt kaptam - finomabb.

A minap azon gondolkoztam, hogy emlékeim szerint gyerekkoromban egyszerűbb volt a vendéglátás. Ezzel nem minősíteni szeretném az akkori háziasszonyokat - beleértve édesanyámat is -, az ok ugyanis más: sem anyám, sem nagyanyám nem kérdezte meg soha senkitől, mielőtt nekiállt a lakoma elkészítésének, hogy a meghívottak közt van-e glutén-, tej-, vagy fehérje-érzékeny, esetleg valaki vegetáriánus-e, mindenki megeszi-e a citromhéjat, fahéjat, egyéb fűszereket, stb. Miért? Mert az ismerettségi körünkben nem volt ilyen. Cukorbeteg volt, az ő kínálását megoldották. Akkoriban mindenki megevett mindent. Bár, ahogy emlékszem, a vendéglátók igyekezett a biztos befutó rántott hús+sült krumpli és rizibizi, vagy pörkölt-nokedli variációval tarolni az asztalnál.
Nem tudom, önöknek mi a tapasztalatuk, de én a fent felsorolt nehezítő tényezőket kérdésként mindig felteszem a hozzánk vendégségbe érkezőknek, vagy ha meglepetést készítek ajándékba. Ma már az akkori tuti befutó sem "fut át" feltétlenül. De most az egyszer hibáztam! Egy számomra nagyon kedves személynek és családjának készültem meglepetéssel. Nem kérdeztem semmit, s utólag kiderült, sikerült egy cukorbetegnek tortát sütnöm, természetesen cukorral. Mea culpa, helyre fogom hozni, de talán elhiszik, hogy akkor, ott majd elsüllyedtem szégyeneben.
Nincs a torta belsejéről kép, csak a díszítést fotóztam, de az sem lett a legjobb, ráfogom a három hónapos Nagylábra. A sütemény egy szuper kertésznek készült. Azt hiszem, ez látszik.


A "bő léért" elnézést, jöjjön a recept! A forrást nem tudom megnevezni, a régiségeim közt keresgéltem még Húsvét előtt, s akkor találtam ezt a gépelt papírt. Ebből az is kiderül, nem mai szerzemény.

Répatorta

2 bögre liszt
fél-1 cs. sütőpor (kinek-kinek kedve szerint)
2 bögre kristálycukor (én csak egy- és negyedet szoktam)
3 bögre reszelt sárgarépa (kb. 60 dkg)
1 cs. vaníliás cukor
1 bögre étolaj (nálam ez is repceolaj)
4 egész tojás
1 tk. fahéj
egyebek: vágott dió, mandula, vagy egyéb olajos magvak. maradék csokinyúl/Mikulás évszaktól függően, stb-stb.


A száraz dolgokat összekeverjük, beleütjük a tojásokat, olajat, majd a végén a legkisebb lyukú reszelőn ráspolyozott répát. HIDEG sütőbe tesszük, majd 160 fokon 45-90 perc alatt (nálam a legutolsó, de az én sütőm a végét járja) megsütjük. Érdemes akkor, mikor már egy kicsit sültnek látjuk a tészta tetejét egy sütőpapírral letakarni, hogy átsüljön, mert a répa nedvességtartalma miatt szalonnás lehet.

A lényeg: kaptam egy köszönő e-mail-t a megajándékozottól, miszerint mindenkinek ízlett a torta. Ezúton is köszönöm neked, hogy nem haragszol, kedves GYJ!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...